Húsvét 4. (Jó pásztor) vasárnapja – Jn 10,27-30
Szoktunk-e imádkozni papjainkért és papi hivatásokért?
Jézus a mai evangéliumi részlet előtt magáról azt állítja, hogy: „Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem” (Jn 10,14). Ezzel a kijelentésével az emberekhez fűződő kapcsolatát a nyáj és a pásztor közötti kapcsolathoz hasonlítja. A mai evangéliumi részletben pedig azt mondja, hogy: „Juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem”. Ahogy a pásztor ismeri a nyájat, és ahogy a juhok hallgatnak a pásztorra, úgy Jézus is ismer minden embert.
Ez nem csupán értelmi ismeretet jelent, hanem barátságot. Meghív mindenkit a Vele való barátságra. Az utolsó vacsorán mondja, hogy: „barátaimnak mondalak benneteket” (Jn 15,15). Jézus mindnyájunk barátja szeretne lenni. Ez azt jelenti, hogy személyesen, név szerint ismer és nevünkön szólít mindegyikünket, bátorít és szeret mindannyiunkat, mindig velünk akar lenni.
Fontos, hogy erre a személyes barátságra válaszoljunk mi is barátsággal, a szeretetre mi is válaszoljunk szeretettel. Ennek érdekében törekedjünk mi is egyre jobban megismerni Jézust. Mert ha egyre jobban megismerjük, akkor egyre jobban fogjuk szeretni Őt.
Továbbá Jézus azt mondja, hogy: „Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, és senki nem ragadja ki őket kezemből”. Egyedül Jézus Krisztus tud örök életet adni az embernek. Mindnyájunknak mondja: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog” (Jn 11,25). Örömünk forrása az, hogy nem a szenvedésé, nem a halálé az utolsó szó, hanem a feltámadt Jézus Krisztusé. Ha hiszünk Benne, mi is feltámadunk az örök életre.
Azzal a kijelentésével, hogy „juhaim… nem vesznek el soha, és senki nem ragadja ki őket kezemből”, megnyugtathat minket, hogy ahogyan a pásztor oltalmazza a nyájat, Jézus úgy véd bennünket. Megmutatja nekünk, hogy hogyan éljünk, hogyan tudunk boldog, szép életet élni. Egyedül Ő az, aki igazán boldoggá tud tenni minket.
A mai evangéliumi részlet végén Jézus említést tesz az ő kezéről, és az Atya kezéről. A húsvéti evangéliumokban gyakran tűnnek fel kezek. Olyan kezek, amelyek mindent megkaptak, amelyek átkeltek a halálon, aminek dicsőséges jeleit viselik magukon. Most pedig éppen ezért képesek mindent megoltalmazni anélkül, hogy bármi elveszne abból, amit az Atya ezekbe a kezekbe helyezett.
Kövessük Jézust! Bízzuk rá magunkat!
Fontos, hogy mindig imádkozzunk papi hivatásokért és papjainkért, de különösen a mai vasárnapon! Legyenek olyan fiatal férfiak, akik oly annyira megszeretik Jézust, hogy Ő megbízza őket juhainak gondozásával, és akik Jézusban bízva merik vállalni ezt a hivatást. Imádkozzunk a papjainkért is, hogy megőrizzék Jézus iránti hűséges szeretetüket, és Jézussal együttműködve gondozzák azokat, akiket Jézus rájuk bíz!