Nagyböjt 5. hete, szerda – Jn 8,31-42
Isten gyermekeinek szabadságában élünk-e?
II. János Pál pápa szerint, ha az egész Szentírásból csak egyetlen mondat maradhatna fenn az utókorra, ő azt választaná, hogy: „az igazság… szabaddá tesz benneteket”. Jézus mondta ezt a mai evangélium szerint: „Ha megmaradtok tanításomban, akkor… megismeritek az igazságot, és az igazság majd szabaddá tesz benneteket”. Néhány mondattal később pedig így folytatta: „mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek… Ha viszont (Isten) Fia szabaddá tesz titeket, akkor valóban szabadok lesztek”.
Jézus értelmezésében az igazság nem csupán az ő tanítása, hanem egyben az ő személye is. Tehát Ő Maga az Igazság. Sőt ezzel együtt Ő az Út és az Élet is, amely az igazság megismeréséből és követéséből fakad. Tehát az jár az igazságban, az él szabadságban, aki Jézus tanítása szerint él, és az jut el az üdvösségre. Elválaszthatatlan egymástól az igazság, a szabadság és az üdvösség.
Jézus világosságot hozott. Utat mutat, és új életet ad nekünk. De egyedül azoknak a szívéből tudja eloszlatni a sötétséget, és azoknak tud új életet adni, akik kinyitják előtte a szívüket; akik engedik, hogy az ő világossága átjárja az életüket. Azoknak tudja az élet örömét ajándékozni, akik engedik, hogy a szívükből elvegye az önzést, a reménytelenséget és a keserűséget, amely a bűnös élet következménye.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy mindnyájan vétkeztünk, és hogy bűneinktől egyedül Jézus tud megszabadítani minket (mégpedig a Szentlélek közreműködésével, a szentgyónás által).
A szentgyónásban a Szentlélek megtisztítja szívünket. Eltávolít a szívünkből minden aggályosságot és félelmet; megerősíti Istenbe vetett bizalmunkat, és arra bátorít, hogy Istent atyánknak tekintsük; vagyis bizalommal teljes szeretettel tölt el minket Isten iránt.
Kövessük Jézust a meg nem osztott szív tiszta tetteivel! Egyedül a tiszta szívű ember tudja befogadni az Istent. Ha bensőnkben szabaddá válunk minden bűnös vágytól, akkor semmi gátja nem lesz haladásunknak. Ha semmi másra nem törekszünk, csak arra, hogy Isten tetszésére és felebarátaink javára éljünk, akkor örvendhetünk belső szabadságunknak.
Aki csupán önmagának él, és hajszolja a földi élvezeteket, az hazugságban és a bűn szolgaságában él. Ha az ilyen ember őszinte lenne, akkor elismerné, hogy keresi, de nem találja meg a boldogságot.
Aki viszont engedi, hogy Jézus megszabadítsa a bűn szolgaságából, az megszabadul az önzéstől, és örömmel adja át magát az Igazság (vagyis Krisztus) szolgálatára. Az ilyen emberben teljesedik ki az Isten gyermekeinek szabadsága (vö. Róm 8,21), amelyre az egész teremtett világ sóvárogva vár (vö. Róm 8,19). Az ilyen ember lesz boldog ebben a földi életben és az örök életben is.