Évközi 7. vasárnap 1Sám 26,2-23; 1Kor 15,45-49; Lk 6,27-38
Hogyan lehet helyesen szeretni ellenségeinket?
Miután Jézus arra kért bennünket, hogy szeressük egymást, ahogyan Ő szeret minket (vö. Jn 13,34), a mai evangéliumban pedig azt kéri tőlünk, hogy: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket”. Ugyanolyan kemény beszéd ez, mint az Oltáriszentségről, vagy keresztjeink mindennapi vállalásáról szóló beszéde. Hiszen a mi igazi ellenségeink ártó szándékkal nemcsak rosszat akarnak nekünk, hanem az örök üdvösségünktől is meg akarnak fosztani minket. Feléjük is ilyen szeretettel forduljunk?
Jézus nem érzelmet kér, hanem olyan magatartást, amely kész az ellenség iránt a megbocsátásra és a jótettekre. Az ellenségszeretet indítóoka, végső értelme és a jutalma maga az Isten. Akkor szerethetünk így, 
ha az Atya szeretete bennünk él a Szentlélek által. Mivel Isten megbocsátott és felkarolt minket, ezért mi is bocsássunk meg! „Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas”.
Az ilyen szeretet megvalósítása nem csupán elhatározás és emberi akarat kérdése. Pusztán emberi erővel nem teljesíthető. Istentől kapunk erőt hozzá. A mások felé irányuló önfeláldozó szeretetet a Szentlélek élteti, ahogy az Atya és a Fiú egymás iránti szeretetét is. Ezért törekedjünk egyre szorosabb egységre az Atyával, a Fiúval a Szentlélekben!
Az ellenségszeretet parancsát nem tudjuk teljesíteni, ha nem törekszünk szeretetben élni azokkal, akik közvetlen környezetünkben vannak. Egymással való kapcsolatainkban legyünk figyelmesek, nagylelkűek, előzékenyek, szelídek és türelmesek! Ez nem önfeladás, hanem mind-mind csupa aktivitás! A szeretet nem csupán érzés, hanem elsősorban döntés.
Önmagunk felett is győzelmet aratunk, amikor az ellenség harcmodorát nem vesszük fel, és nem alkalmazunk erőszakot. Dávid megkímélte Saul életét, amivel elérte, hogy a király megrendüljön és bocsánatot kérjen. Jézus azt kéri, hogy ezt a lehetőséget kínáljuk fel az ellenünk vétkezőknek.
Az ellenségeskedés mögött maga a sátán áll. Ezért ne gondoljuk, hogy az ellenségeskedést meg lehet szüntetni, hogy az ellenséget itt a földön végérvényesen le lehet győzni! Az ellenségeskedést Jézus saját testében csak a keresztfán szüntette meg, úgy, hogy Ő nem változtatta meg a világot, hanem megváltotta. Mi is csak úgy arathatunk a sátán fölött győzelmet, ahogyan Jézus (elszenvedte csapásait, és halálával győzte le). Tehát az ellenségszeretetbe bele lehet halni!
Az ellenség szeretete az egyetlen lehetséges keresztényi magatartás. De csak akkor lehetséges, ha magunkban Isten életét éljük. Csak így marad meg számunkra a megbocsátás lehetősége Istentől.