Évközi 6. vasárnap – Jer 17,5-8; 1Kor 15,12. 16-20; Lk 6, 17. 20-26
Boldogok vagyunk-e? Tudjuk-e, hogy mi adja, illetve mi akadályozza boldogságunkat?
Jeremiás próféta szerint az embereknek két csoportja van. „Átkozott az az ember, aki emberben bízik,… és akinek szíve elfordul az Úrtól”. Viszont „Áldott az az ember, aki az Úrban bízik, akinek az Úrban van a reménye”.
A mai evangéliumi részletben Jézus is két csoportra osztja az embereket. Az egyik csoportba az Istenre hagyatkozó és Istenben bízó szegények, az éhezők, a sírók és az üldözöttek tartoznak, akikre boldogság vár. A másik csoportba azok tartoznak, akik a világ szemében sikeresnek vélt élethelyzetekbe jutottak (a gazdagok, a jóllakottak, a nevetők és a hatalmasok). Jézus „jaj”-t kiált rájuk, mert ők csupán önmagukban, a saját erejükben és evilági javakban bíznak, és kizárják Istent az életükből.
Minden ember boldog akar lenni. De van két megkerülhetetlen tény, amely nem iktatható ki az életünkből (a szenvedés és a halál). Értelmét veszítené minden áldozat és szenvedés, ha úgyis meghalunk, és ezzel mindennek vége lenne.
Felismerte ezt Aquinói Szent Tamás is, aki szerint: „A boldogság az igazi értékeknek és személyeknek az elvesztés félelme nélkül való birtoklása, és az a bizonyosság, hogy az értékek soha nem fogynak ki, a személyek pedig halhatatlanok”. Ebből az következik, hogy Isten nélkül nincs boldogság, mert minden mulandó ezen a világon, és egyedül Isten az örök. Ezért egyedül csak az Istenben létesített kapcsolatok és az örök értékek boldogíthatnak.
Jézus elsősorban a szegényeket nevezi boldogoknak, „mert tiétek az Isten országa”. Utánuk következnek azok, akik éheznek, sírnak és akiket gyűlölnek az emberek. Nekik ezt mondja: „Örüljetek,… mert nagy jutalomban részesültök a mennyben”.
Aztán Jézus „jaj”-t mond a gazdagokra. Nem a gazdagságuk miatt, hanem mert azzal hallgattatják el lelki igényüket, hogy a mulandó örömöknek adják át magukat.
A mi boldogságunknak az alapja a megváltottságunk tudata, valamint a feltámadásunknak és az örök életünknek a reménye. Szegényen is boldogok lehetünk, mert miénk az Isten országa.