1. évközi hét, kedd – 1Sám 1,9-20; Mk 1,21-28
Ápoljuk-e a személyes kapcsolatot Jézussal?
A mai evangéliumban már arra emlékezünk, hogy Jézus igehirdetésének újdonsága meglepte hallgatóit. Mert Ő nem a régi törvényt elemezte és magyarázta, hanem személyes tapasztalatai alapján beszélt Istenről, az Atyáról, Aki egész irgalmával az ember felé fordul. Csodákkal is megerősítette tanítását. Úgy tanított, mint akinek hatalma van. Csodáival és gyógyításaival azt bizonyította, hogy Ő le tudja győzni a gonoszt. Az ő hatalmával szemben ugyanis a démon gyenge, sőt tehetetlen.
Napjainkban is lépten-nyomon tapasztalhatjuk a gonoszság jelenlétét és befolyását. Olyan érzésünk is támadhat, hogy a jó és gonosz erők a mi szívünkben csapnak össze egymással. Megkísérthet minket az a gondolat is, hogy tehetetlen játékszerei vagyunk a démoni hatalmaknak.
Az evangéliumi részletben szereplő tisztátalan lélekkel kapcsolatban érdemes három dolgot megfigyelni.
Az egyik a tisztátalan lélek kérdése: „Mi közünk egymáshoz, Názáreti Jézus?” Minden azon múlik, hogy milyen szoros a Jézussal való kapcsolatunk. Kivel vagyunk közösségben? Jézussal vagy a tisztátalan lélekkel?
A másik, hogy hazudik Jézus küldetéséről: „Azért jöttél, hogy elpusztíts minket?” Ezzel szemben az igazság az, hogy nem Jézus, hanem a gonosz lélek akarja elpusztítani az embert. Jézus nem azért jött, hogy elpusztítsa az embereket, hanem hogy megmentse.
A harmadik, hogy Jézusról azt mondja: „Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!” Ez igaz. De a tudás még nem elegendő az üdvösséghez. Az a fontos, hogy közösségben legyünk Jézussal.
Ha Jézus védelmét akarjuk élvezni, akkor rendeljük egész valónkat az ő uralma alá (vágyainkat, érzéseinket, gondolatainkat, terveinket, kapcsolatainkat és cselekedeteinket, stb.)! Működjünk közre abban, hogy sorsunk és életünk az ő szándéka szerint alakuljon!
Érdemes felidézni, hogy mit mondott Jézus a visszaesésről. Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, de nem találja helyét, akkor így szól: visszatérek házamba, ahonnan kijöttem. Amikor odaér, gazdátlanul, kiseperve és felékesítve találja azt. Akkor elmegy, vesz maga mellé másik hét magánál is gonoszabb lelket; bemennek, és ott laknak, és annak az embernek az utóbbi állapota rosszabb lesz az előbbinél (vö. Mt 12, 43-45).
Az a tanulság, hogy a gazdátlanul hátrahagyott üres helyet igyekezzünk betölteni az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel való kapcsolattal!
Jézus tanítása és jelenléte döntésre szólít fel minket, hogy fogadjuk el szelíd hatalmát szívünk fölött. Engedjük, hogy kiemeljen önzésünkből és kényelmünkből! Válasszuk a szabadságot! Ha el akarunk jutni az igazi szabadságra, akkor az ő szolgálatát válasszuk!
Törekedjünk arra, hogy Krisztus uralma megvalósuljon saját magunkban, valamint szeretteinkkel való kapcsolataink alakulásában!