Évközi 27. hét, szerda – Lk 11,1-4
Igyekszünk-e figyelmesen és elmélyülten imádkozni?
Ma Lukács evangéliuma szerint az Úr imájának a rövidebb formáját hallottuk. Jézus egyik tanítványa akkor kérte Jézust, hogy tanítsa meg őket imádkozni, amikor Jézus éppen befejezte imádságát. A hosszabb változat Máté evangélistánál a hegyi beszéd része. Máté evangéliuma szerint Jézus ezzel vezette be: „Ti így imádkozzatok!” (Mt 6,9). Nem azt mondta, mint ahogyan a mai evangéliumi részletben Lukács írta, hogy: „ezt mondjátok”.
Nincs értelme arról vitatkozni, hogy melyik formát kell mondani. Lehetséges, hogy az ősegyházban a hosszabb formában imádkozták. Viszont a Lukács evangéliuma szerinti rövidebb változat állhat közelebb ahhoz a formához, amelyet Jézus mondott. Ezért is érdemes megvizsgálni a Lukács evangélista által leírt ima sajátosságait.
Mi egyénileg hogyan szoktunk imádkozni? Milyenek a kéréseink, miket szoktunk kérni? Meg kell jegyezni, hogy a megszólítás után az Úr imájának mindkét változata csupa kérés!
Külön figyelmet érdemel az „Abba” megszólítás, amely a zsidó gyerekimáknál szokásos, ahogyan Márknál is szerepel Jézusnak az Olajfák hegyi imájában (Mk 14,36). Az „Abba” (Apu) szót a legjámborabb zsidó sem merte volna használni, a jelenlegi „Abinu” (Apukám) megszólítást pedig végképp nem. Ha Atyjának szólította Istent, akkor az „Ab” vagy az „Abi” (Atyám) szót használta.
Az első kérésünk az, hogy Isten mindenki előtt nyilvánítsa ki, hogy Ő irgalmas Atya, ami persze azt jelenti, hogy mi a gyermekei vagyunk.
A második és a harmadik kérésünk összekapcsolódik. Szentnek hirdetni annyit jelent, mint félve tisztelni. Az pedig, hogy az ő uralma legyen teljessé bennünk, azt a kívánságot fejezi ki, hogy teljes szívünkből szeressük Őt. Továbbá azt, hogy szüntelenül Rá figyeljünk, Benne bízzunk és az ő szeretetének szolgálatában tegyünk meg mindent a magunk és embertársaink üdvössége érdekében.
A következő három kérés az Úr imájának ebben a formájában is az emberi szükségletekkel kapcsolatos. Az élethez szükséges kenyér, a megbocsátásra való készség és végül a végzetes kísértéstől való megóvás, amely a hittől való eltávolodást eredményezné. Tartsuk fontosnak és mondjuk figyelmesen a kísértések idejére vonatkozó segítség kérést! Máté változatában ez kettős kérés!
Mindkét minta alapján vizsgáljuk felül, hogy egyéni imádságainkban milyen kérések szerepelnek! Milyen a magatartásunk, milyen az Istenbe vetett hitünk és reményünk? Mennyire személyes, szeretetteljes Istennel a kapcsolatunk? Aztán igyekezzünk javítani imáinkon, magatartásunkon és életvitelünkön!