Évközi 20. hét, kedd – Mt 19,23-30
Értjük-e, hogy mi és hogyan teszi nehézzé az Isten országába való bejutást?
A mai evangéliumban Jézus azt mondta, hogy az anyagiakhoz való túlzott ragaszkodás nagy akadálya az Isten országába való bejutásnak. Hogy miért, ehhez tudnunk kell, hogy mit jelent az Isten országa.
A magyar nyelvben az ország elnevezés az uraság – urszág – ország szótörténeti fejlődés eredményeként alakult ki. Vagyis Isten országa Isten uraságát, Isten uralmát jelenti az emberek szívében-lelkében. Ez az ország nem hely, hanem állapot. Amikor a Miatyánkban azért imádkozunk, hogy „jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod!”, akkor azt kérjük, hogy az ember részéről legyen meg a készség Isten akaratának megismerésére, elfogadására és megtételére. Jézus azért mondhatta, hogy benne elérkezett az Isten országa, vagyis Isten uralma, mert ő egész életében az Atya akaratát kereste és meg is valósította.
Aki be akar lépni Isten országába, annak keresnie kell Isten rá vonatkozó akaratát, és nyitottnak kell lennie annak elfogadására. Miután imádságaiban a Szentlélek vezetése által megismerte Isten rá vonatkozó akaratának mindennapi részleteit, törekednie kell azok megvalósítására. Ehhez szintén a Szentlélek ad segítséget.
Jézus korában az írástudók meg voltak győződve arról, hogy a vallásos életért a jutalom az anyagi jólét. Jézus ezzel a tévhittel szemben felhívta a figyelmet arra, hogy nem az anyagi jólét mértékétől függ, hogy valaki bejut e a mennyek országába vagy sem. A birtoklás fő tulajdonsága, hogy helyet foglal el a fizikai térben és lelki értelemben is a szívünkben. A görcsös birtoklásnak megvannak a veszélyei: az önzés, a szívtelenség és az elbizakodottság. Az anyagiakhoz való túlzott ragaszkodás megakadályoz bennünket abban, hogy tisztán lássunk. Nehezen vagy egyáltalán nem ismerjük fel azokat a lehetőségeket, amelyeket Isten felkínál nekünk.
Ha az anyagiakban bővelkedő ember okos sáfár módjára másokat is segít abból, amit birtokol, akkor megvalósítja Isten akaratát. De ha valaki megmarad szívtelennek, akkor ez azt jelenti, hogy nem a szeretetet, nem a másokat szolgáló életet választja. Következésképpen nem is akar belépni az Isten országába.
Amikor Péter azt kérdezte, hogy mi lesz a jutalmuk azért, mert mindenüket elhagyva követték Jézust, akkor Jézus egyedül az örök életet ígérte. Azt ígérte, hogy amikor Ő a dicsőséges trónjára ül, akkor az ő apostolai együtt ülnek majd Vele tizenkét trónon, hogy az igazságosság és a szeretet alapján ítélkezzenek Izrael tizenkét törzse fölött. Ennél nagyobb hatalmat és dicsőséget elképzelni sem lehet.
Aki tehát az Isten országa érdekében nem ragaszkodik görcsösen az anyagi javakhoz, annak számára a Krisztussal való együttlét lesz a jutalom. Kell-e annál nagyobb jutalom, mint Krisztussal és minden szenttel, valamint szeretteinkkel együtt lenni az örök boldogságban? Ezért valóban érdemes mindent odaadni!