Évközi 19. vasárnap – 1Kir 19,4-8; Ef 4,30-5,2; Jn 6,41-51
Hisszük-e, hogy a teremtés célja az Eucharisztia?
Négy abszolút biztos tény van a világon. Az első, hogy meghalunk. Ahogy mondani szokás: „Biztos, mint a halál.” A második, hogy van Isten. A harmadik, hogy van örök élet. Ez is ugyanolyan biztos, mint az előző kettő, csak az nem biztos, hogy melyik oldalra kerülünk. És végül a negyedik, hogy Isten szeret minket, végtelenül … tökéletes szeretettel.
János apostol úgy foglalta össze hitünk lényegét, hogy: „Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk. Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad.” (1Jn 4,16).
Jézus szerint „… úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16). A főpapi imájában mondta Jézus: „Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust.” (Jn 17,3).
Higgyünk Isten szeretetében, és viszonozzuk Isten szeretetét! „Avégett vagyunk a világon, hogy Istent egyre jobban megismerjük és szeressük, és ez által üdvözüljünk.” (Hamvas-féle katekizmus) Jézus megfogalmazza a szeretet mértékét: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben.” (Jn 15,9). „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért.” (Jn 15,12-13).
Az üdvösség elérése azonban Jézus kijelentése szerint „embernek ez lehetetlen”. (Mt 19,26 és Mk 10,27). Arra a szeretetre is képtelenek vagyunk, amilyen szeretetet Jézus megfogalmazása szerint Isten vár el tőlünk. De Isten gondoskodik a segítségről. Egyrészt nekünk adja Szentlelkét. Az Atya és a Fiú is a Szentlélekben szeretik egymást. Másrészt pedig Jézus nekünk adja magát az Eucharisztiában.
A mai evangélium legfontosabb tanítása Jézusnak az a kijelentése, hogy „Én vagyok az égből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem a világ életéért”. „…és én feltámasztom az utolsó napon.” Aki eszi Jézus testét, annak már most is örök élete van. Mert Ő maga az élet.
Azt is érdemes megjegyeznünk, hogy Jézus többször említi a benne való hitet: „Aki hisz bennem, annak örök élete van.” Azt is mondta, hogy: „Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8).
Amikor elfáradtunk, esetleg a kereszt súlya alatt görnyedünk, és reménytelennek látjuk a helyzetünket, Jézus minket is hív, hogy felüdítsen. A szentmisében miután meghallgattuk és elfogadtuk tanítását, nekünk adja önmagát az Eucharisztiában. Ebben úgy van velünk mindennap, mint valóságos Isten és valóságos ember, az örök Isten Fia. Ő elválaszthatatlan egységben él az Atyával és a Szentlélekkel, hogy az örök élet kenyere legyen számunkra. Csak az ő Testének magunkhoz vétele tesz minket képessé arra, hogy földi életünk vándorútja végén Vele együtt és általa eljuthassunk Isten hegyére.