Évközi 17. vasárnap – 2Kir 4,42-44; Ef 4,1-6; Jn 6,1-15
Ma a nagyszülők és az idősek világnapja van.
Felkészülten jövünk-e a szentmisére?
A vasárnap ünneplésének kettős célja van. Egyrészt a pihenés, másrészt az Istennel és egymással való kapcsolataink ápolása. Védett időt és első helyet kell biztosítanunk a szentmisének, ahol találkozunk Jézussal, és táplálkozunk Isten igéjével. Mert „nemcsak kenyérrel él az ember, sokkal inkább azzal…, ami az Úr szájából jön” (MTörv 8,3).
A múlt vasárnap úgy találkoztunk Jézussal, hogy tanítványait a pusztaságba egy magányos helyre hívta, hogy pihenjenek egy kicsit (vö. Mk 6,31). A mai evangélium szerint „Jézus fölment egy hegyre, és ott leült tanítványaival.” Ma minket is ide hívott Jézus, hogy legyünk együtt Vele.
„Amikor Jézus … látta, hogy nagy tömeg jön felé”, megkérdezte Fülöptől: „Honnan vegyünk kenyeret, 
hogy legyen mit enniük?” Kiderült, hogy valaki nem jött készületlenül: „Van itt egy fiú, akinél öt kenyér és két hal van.” Erre Jézus csodát tett. Mindenki jóllakott, pedig „szám szerint mintegy ötezren voltak csupán a férfiak”. Utána 12 kosár maradékot gyűjtöttek össze.
Minden szentmisét úgy szoktam kezdeni, hogy: „Miután gondosan előre elkészített áldozati adományainkat: hálaadásunkat és kéréseinket is ide hoztuk és az oltárra helyeztük…”. Tehát már előre tudnunk kell, hogy miért adunk hálát és mit szeretnénk kérni. Jézus mindent megad nekünk, amire szükségünk van. Ezért adjuk oda Jézusnak mindazt, amink van, és amik vagyunk, hogy Ő megáldhassa.
Isten nekünk ad mindent. Az Atya nekünk adta Fiát. Ő pedig nekünk adta a Szentlelket. Így válunk képessé arra, amit Jézus tőlünk is kér.
A kis dolgokat is nagy szeretettel kell tenni. A Jézustól kapott szeretet nem ismer lehetetlent. Azt a békét, reményt és világosságot kell adnunk a világnak, amit Krisztustól kapunk. Ha Jézus megáldja és azt tovább adjuk, akkor a kevés megsokasodik. Minél többet adunk, minél több jut másoknak, mi is annál gazdagabbak leszünk. „és még marad is”. Mert nem szabad pazarolni sem.
A kereszténység az ajándékozás vallása! Mindenkinek van egy biztató szava, mosolya, kézfogása. A nagyszülők és idősek imája nagy ajándék a világnak.
Minden szentmiséről vigyük magunkkal Jézus tanítását, és egész héten igyekezzünk azt megvalósítani! Minden munkánkat úgy végezzük, és a következő szentmisén úgy helyezzük az oltárra, mint a saját személyes áldozati adományunkat. Amikor jövünk a szentmisére, már arra is gondoljunk, hogy a következő héten milyen feladatok és nehézségek várnak ránk, mire kérjük Isten áldását, mihez kérünk erőt.
Ha Isten áldásával kezdjük a hetet és így végezzük munkánkat, akkor elegendő lesz mindaz, amit Istentől kapunk, és az is, amit Isten nevében mi tudunk adni másoknak. Mert akkor nemcsak magunkat adjuk, hanem általunk a mindenkor bőkezűen ajándékozó Isten is adja önmagát, és egyedül az Isten tudja kielégíteni az ember vágyait itt a földi életben és majd az örök életben is.