Évközi 14. hét, kedd – Mt 9,32-38
Hogyan fogadjuk a rosszindulatú, igazságtalan vádakat és rágalmakat?
Érdemes megfigyelni, hogy milyen Jézus magatartása, amikor a magukat mindenkinél vallásosabbnak tartó farizeusok az ördögtől megszállott néma meggyógyításának nyilvánvaló csodája ellenére sem akartak hinni Benne. Azzal a képtelen rágalommal álltak elő, hogy Jézus nem Isten erejével, hanem az ördögök fejedelmétől kapott erővel tett csodát. Tanulnunk kell Jézustól, hogy amikor minket is rosszindulatú rágalmak érnek, mi is hasonlóan tudjunk viselkedni.
Jézus nem válaszolt a rágalmakra, és ezekkel nem tudták Őt eltéríteni gyógyító és üdvözítő munkájától, hanem ugyanúgy tovább folytatta, amit addig tett (hirdette az üdvösség örömhírét, és meggyógyított minden betegséget).
Később (Máté evangéliumának 12. fejezetében) majd utal rá Jézus, hogy milyen meghasonlás és pusztulásra ítéltség van a rosszindulatú rágalmak mögött. Most azonban Máté evangélista csak arról számolt be, hogy Jézusnak megesett a népsokaságon a szíve, mert olyannak látta őket, mint a pásztor nélküli nyájat, amely tévelyeg, és amelynek vezetőre és gondoskodásra van szüksége. Ezért tanítványait arra szólította fel, hogy imádkozzanak jó pásztorokért.
Ahogy Jézus hatalmát megkérdőjelezték, sőt kigúnyolták, nevetségessé és lehetetlenné akarták Őt tenni, később ugyanúgy bántak az apostolokkal és azok utódaival is.
Ma is mindenféle képtelen, fondorlatos és vérlázító vádat kitalálnak, hogy Jézus és az Egyház ellen lázítsanak. Sajnos, olykor sikeresen szembeállítják a hívőket, a papokat és a főpásztorokat egymással, sőt még a pápával is.
Ne vegyük a szívünkre a rosszindulatú vádakat, és ne veszítsük a kedvünket sem, hanem tegyük tovább a jót!
Jézus példát adott arra is, hogy a rágalmakat szánakozó lelkülettel kell fogadnunk, még azoktól is, akiken nem tudunk segíteni, és akiknek a meghasonlásuk miatt előre látható a bukásuk. Mert ahogy Jézus mondta: „Minden önmagával meghasonlott ország elpusztul” (Lk 11,17).
Vigyázzunk arra, és imádkozzunk azért, hogy a világban tapasztalható nagy nyomorúság és ugyanakkor az emberi elvetemültség láttán a szívünk gyűlölet helyett teljék el türelemmel és szánakozással. Isten töltsön el minket irgalommal és könyörülettel, és késztessen arra minket, hogy imádkozzunk papi hivatásokért. Ne feledkezzünk meg a már hivatásukat teljesítő papokról sem! Értük is imádkozzunk, hogy lássák meg, hogy a mai emberek is milyen megfáradtak és tévelygők. Ez ösztönözze őket papi feladataik kitartó vállalására.
Kérjük Istent, adjon lelkipásztorainknak leleményességet, türelmet, szelídséget, ugyanakkor erőt, hogy hivatásukat Krisztus példája szerint állhatatosan teljesítsék!