Pünkösdvasárnap B. ApCsel 2,1-11; 1Kor 12,3-7.12-13; Jn 20,19-23
Miért van szükség a Szentlélekre?
Az utolsó vacsora termében, ahol Jézus azt mondta, hogy „Vegyétek, ez az én testem” (Mk 14,22) és „ez az én vérem” (Mk 14,24), most azt mondja, hogy „Vegyétek a Szentlelket!”, az Atya és a Fiú közötti szeretet Személyét, „aki az Atyától és a Fiútól származik, Akit éppúgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút” (Hitvallás).
A mai evangélium arról szól, hogy a feltámadt Jézus már az első megjelenése alkalmával, Húsvétvasárnap megadta a Szentlelket az apostoloknak. A szentleckéből megtudjuk, hogy erre azért volt szükségük az apostoloknak, hogy felismerjék Őt, mert „Senki sem mondhatja magától: »Jézus az Úr!«, csak a Szentlélek által.” Az ő segítségével hitték, hogy Jézus a Messiás.
Amikor Jézust egyszer megkérdezték, hogy milyen cselekedet tetszik Istennek, Ő azt felelte: „az tetszik Istennek…, ha hisztek abban, akit küldött” (Jn 6,29). Amikor pedig Jézus arról beszélt, hogy az eljövendő Szentlélek majd tanúságot tesz a bűnről, azt nevezte bűnnek, hogy: „nem hittek bennem” (Jn 16,9).
Jézus azért adja a Szentlelket az apostoloknak, hogy megerősítse őket a békében: „Belépett, és így szólt hozzájuk: »Békesség nektek!«”. Az ő békéje abból fakad, hogy megváltott bennünket, legyőzte a bűnt. Hiszen a bűn a békétlenségnek a forrása. Jézus Krisztus a kereszthalálával és feltámadásával helyreállította a békét. Szentlelkével az örömét is adja: „Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat.” Az öröm a Jézussal való együttlétből fakad.
A Szentlélek pünkösdi kiáradása az Egyház születésnapja. Ez nemcsak a mi ünnepünk, hanem Isten ünnepe is. A gyermekek születésnapja a szülők számára is ünnep. A mi születésnapi ajándékunk az Isten számára mindenekelőtt az, hogy elfogadjuk a Szentlelket. Amíg földi létünket a mi megkérdezésünk nélkül kell elfogadnunk szüleink akaratából, addig a Szentlélekből való születéshez a mi akaratunk is szükséges.
A Szentlélek befogadásának bizonyítéka és egyben a következménye az volt, hogy közös nyelvet hozott létre az apostolok és az őket hallgatók között. A Szentlélek hatására lehetővé vált az egység. Kialakult az összetartozás és a testvériség tudata a különböző fajú és nemzetiségű emberek között. Létrejött a Krisztusban hívők közössége. A szentleckében erről ír Pál apostol: „egy Lélekben egy testté lettünk keresztségünk által”.
Azt is hangsúlyozza az apostol, hogy a híveket közösséggé formáló Lélek egyben különböző kegyelmi adományok (karizmák) forrása, amelyeket teljesen szabadon, saját tetszése szerint oszt szét. „A Lélek ajándékait mindenki azért kapja, hogy használjon vele.”
Engedjük, hogy a Szentlélek egységbe gyűjtsön minket! Ez lehet a mi legszebb születésnapi ajándékunk Istennek és egymásnak. Az Istennel és az egymással való egységünk szolgálata a mi küldetésünk!