Évközi 34. (Krisztus király) vasárnapja A Ez 34,11-12. 15-17; 1Kor 15,20-26.28; Mt 25,31-46
Krisztus király országának népe vagyunk-e?
Az egyházi év utolsó vasárnapján úgy tiszteljük Krisztust, mint a Mindenség Királyát.
A „király” megnevezést Jézus csak akkor vállalta, amikor Pilátus megkérdezte, hogy „Te vagy a zsidók királya?” (Mk 15,1; Lk 23,10; Jn 18,33), de Ő hozzátette, hogy: „Az én országom nem e világból való”, illetve „Az én országom nem innen való” (Jn 18,36). Töviskoronával a fején és nádpálcával a kezében a katonák is gúnyosan mondták: „Üdvözlégy, zsidók királya” (Mt 27,29; Mk 15,18; Jn 19,3). Aztán Jézus keresztjére héberül, görögül és latinul is felírták: „Ez a zsidók királya” (Lk 23,38). Mindennap így szemléljük mi is Jézust, a kereszt trónján, mint a szeretet királyát. Ő a szeretete által uralkodik (gyógyít és üdvözít minket).
Amikor a keresztre tekintünk, jusson eszünkbe az, amit Jézus mondott Nikodémusnak: „Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, 
hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 3,16)
A második olvasmányban Pál apostol azt írja, hogy Jézus a világ Ura. Az lesz „a vég, amikor Krisztus átadja Istennek, az Atyának az uralmat, miután minden felsőbbséget, hatalmat és erőt megsemmisített. Addig kell ugyanis uralkodnia, amíg ellenségeit mind lába alá nem veti. Utolsó ellenségként a halál semmisül meg.”
A mai evangéliumban Jézus magára alkalmazta Ezekiel prófétának a jó pásztor hasonlatát. Jézus az Emberfiát királynak is nevezi, aki „eljön az ő dicsőségében, összes angyalának kíséretében, és helyet foglal dicsőséges trónján.” Aztán úgy tart ítéletet, mint pásztor, aki ugyanakkor ítélő bíró is.
A későbbi újszövetségi írásokban egyértelműen és ismételten szerepel, hogy: „mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt”. Az apostoli hitvallásban is imádkozzuk, hogy: „onnan lészen eljövendő ítélni élőket és holtakat”.
A mai vasárnapnak három örömhíre van. Az egyik, hogy Jézus jó pásztorként bennünket is szeret. A másik, hogy Jézus nemcsak a világ történelmének, hanem ha elfogadjuk Őt, akkor a mi életünknek is az Ura.
A harmadik örömhíre a mai vasárnapnak az, hogy életünk végén a szeretetünk alapján leszünk megítélve. A jó pásztor a mi közreműködésünkkel akar gondoskodni övéiről. Az „övéi” szó alatt minden embert kell érteni, hiszen az Atya Őt tette a mindenség királyává, tehát minden embert neki adott az Atya.
A mai evangéliumban szereplő két csoport számára egyformán nagy meglepetést okoz, hogy a Mennyek Országa elnyerésének nem az lesz a feltétele, hogy valaki nem vétkezett, hanem az, hogy szerettük-e Őt, aki eggyé akar lenni minden emberrel. Ismerjük fel Őt azokban, akikben Jézus a mi szeretetünket várja!