November 21. Szűz Mária bemutatása a templomban Mt 12,46-50
Hogyan lehet személyes kapcsolatba kerülni Jézussal?
Jézus a mai evangéliumban nem az édesanyjához és a rokonaihoz fűződő kapcsolatát akarta megtagadni, hanem a tanítványaival való kapcsolatát akarta értékelni. Jézus tanítványának lenni nem azt jelenti, hogy valamiféle elméleti képzésen vesz részt valaki, amelyet Ő tart a számára, hanem életközösséget jelent Vele. Ezért a tanítvány számára is a mennyei Atya akaratának a teljesítése a cél.
Nem kétséges, hogy Jézus anyja, aki önmagát „az Úr szolgáló leányának” (Lk 1,38) nevezte, egész életében az Isten akaratát teljesítette. Jézus az evangéliumban hallott szavaival nem akarta tagadni anyjával való kapcsolatát, hiszen jól tudta, hogy anyja mindenkinél jobban teljesíti Isten akaratát. Mária nemcsak anyaságán keresztül kapcsolódott Jézushoz, hanem hitén és szeretetén keresztül is. Ezért lett a legkiválóbb tagja Jézus új közösségének, valamint ennek köszönhető, hogy az Egyház anyjává vált.
Krisztus Egyházában már nem az Ábrahámtól való leszármazás a döntő, hanem a hit és az Atya akaratának a teljesítése.
Aki tehát közeli kapcsolatba, vagyis közösségbe akar kerülni Jézussal, annak az Atya akaratát kell keresnie és teljesítenie: „Ki az én anyám, és kik a rokonaim? Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám.” Nem azt mondja Jézus, hogy olyan, mintha testvérem, nővérem és anyám lenne, hanem valóban az is!
Ha mi is átadjuk magunkat Isten szolgálatára, vagyis az Atya akaratának a teljesítésére, akkor minden emberi elképzelést felülmúló kapcsolatba kerülünk Jézussal, és Vele együtt az Atyával és a Szentlélekkel is. Ezért nevezhetjük Máriát az Atyaisten leányának (tehát Jézus testvérének), ugyanakkor a Fiúisten anyjának és a Szentlélek mátkájának (jegyesének) egyaránt.
Assisi Szent Ferenc a hívőkhöz írt levelében írta (mindkét változatban egyformán), hogy: „a mi Urunk Jézus Krisztusnak a jegyesei akkor leszünk, mikor a Szentlélek által a mi Urunk Jézus Krisztussal egyesül a hívő lélek. Testvérei akkor, amikor az Atyának az akaratát teljesítjük. És anyja akkor, amikor az isteni szeretet és tiszta és őszinte lelkiismeret által a szívünkben és testünkben hordozzuk Őt, és szent cselekvéssel a világra szüljük Őt.” Aztán még újra és újra ismételgeti, hogy: „milyen szent, vigasztaló és gyönyörűséges a tudat, hogy jegyesünk van”.
A mai evangélium örömhíre számunkra tehát az, hogy ha a Jézussal való személyes kapcsolatunk elsőbbséget élvez az emberi kapcsolataink között, és ha mindenek elé és fölé helyezzük a mennyei Atya akaratának teljesítését, akkor mi is olyan kapcsolatba kerülünk Jézussal, mint Jézus az ő édesanyjával.
A Vele való személyes kapcsolatnak a lehetőségét ajánlja föl nekünk Jézus. Éljünk ezzel a lehetőséggel!