Évközi 33. hét, péntek – Lk 19,45-48
Ápoljuk-e mindennap a kapcsolatunkat a Szentlélekkel, és általa az Atyával és a Fiúval?
Jézus a mai evangéliumban az imádság házának nevezte a jeruzsálemi templomot. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy templomnak csak azt a helyet nevezzük, ahol nemcsak imádkoznak, hanem ahol áldozatokat is bemutatnak.
Az Újszövetségben maga Jézus lett a templom, és az ő Titokzatos Teste, az Egyház, ahol megerősíthetjük kapcsolatunkat Istennel. 
Pál apostol azt is tanította, hogy a keresztség által „ti Isten temploma vagytok, Isten Lelke lakik bennetek” (1Kor 3,16). De ahogyan a kőből épült templomokat állandóan gondozni, tisztítani, renoválni kell, ugyanígy kell az élő sejtekből épült templomot, vagyis Egyházunkat, és benne magunkat újra és újra megtisztítani.
Mert ahogy a jeruzsálemi templomot rablóbarlanggá tették a kereskedők, úgy a mi szívünk temploma is rablóbarlanggá válhat a kapzsiság és az önzés által.
Azt is tudnunk kell, hogy az önzés mérge ellen nincs védőfelszerelés, de van egy védekezési mód! Mivel ezen a világon minden a kisebb ellenállás, a kisebb töltés és a kisebb nyomás felé áramlik, magunkban kell nagyobb erőteret biztosítani Istennek, vagyis erősíteni az Istennel való személyes kapcsolatunkat! Csak így tudjuk megakadályozni, hogy megtisztított templomunkba ne térjen vissza a gonosz.
Engedjük, hogy Jézus az ő tanításával és a Szentlélek erejével újra és újra tisztítsa meg a mi lelkünket!