Évközi 33. hét, hétfő – Lk 18,35-43
Szoktuk-e kérni imáinkban a hit ajándékát?
A mai evangélium a jerikói vak koldus állhatatos hitét és Jézusba vetett bizalmát állítja elénk példaképül. Amikor az út szélén kolduló vak meghallotta, hogy „Jézus jön errefelé” azt kiáltotta, hogy: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Lukács evangélista leírja, hogy: „Akik elől mentek, csitították, hogy hallgasson.” De a vak felismerte Jézus személyében 
nemcsak a zsidó nép Messiását, hanem egyben az ő személyes szabadítóját, gyógyítóját is. Ezért úgy érezte, hogy nem hallgathat.
Ez a csoda megváltoztatta az életét. Már nem ült többé az út mellett, hogy alamizsnáért könyörögjön, hanem követte Jézust, aki minden alamizsnánál értékesebbet adott neki.
Sokan nem ismerik fel, hogy úgymond vak koldusként élnek. Bárcsak felismernék, hogy életükben a legnagyobb megnyomorító erő a bűn, amely önmaga felé fordítja az embert, és amely a lelki szemek elől eltakarja a megbocsátó Istent!
Mindannyiunk életében eljön az a pillanat, amikor az Úr közeledik felénk. Ha nem vesszük észre, vagy nem halljuk meg a szavát, akkor életünk nagy lehetőségét szalasztjuk el.
Egyetlen hittel teli kiáltásunkra Jézus biztosan felfigyel!
Az Ő utolsó érkezése is élő hitben találjon minket!