Évközi 32. vasárnap A – Mt 25,1-13
Készülünk-e földi életünk utolsó napjára, a Jézussal való végső találkozásra?
A mai vasárnap tanítása földi életünk utolsó napjára, a Jézussal való végső találkozásra készít fel minket. Nem tudjuk, hogy ez mikor lesz. Csak az a biztos, hogy ez bármikor bekövetkezhet. Mindnyájunkat figyelmeztet Jézus: „Virrasszatok, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!” Ezért egész életünk állandó várakozás erre a biztosan bekövetkező találkozásra, amely számunkra az örök boldogság kezdetét jelenti.
Jézus a példabeszédében tíz szűzről beszél, akik a kezükben lámpásokat tartva, hittel és szeretettel várakoznak a vőlegényre. A hit fényének kell megvilágítani a lámpásokat. Jézus figyelmeztet: „Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8)
Honnét volt tartalék-olajuk az okos szüzeknek, és miért nem volt a balgáknak?
A
lámpásokban a hit fényét a szeretet olaja táplálja: „A hit a szeretet cselekedetei nélkül halott.” (Jak 2,26) Pál apostol is írja: „A hit a szeretetben teljesedik ki.” (Gal 5,6) A hit és a szeretet egymástól elválaszthatatlanok. Fontos, hogy a hitet tápláljuk a szeretet cselekedeteivel. Senki nem helyettesítheti a mi saját szeretet-cselekedeteinket! Hinni és szeretni mások nem tudnak helyettünk!
Nem szabad tétlenül várakoznunk! Komolyan kell vennünk Jézus felszólítását, hogy: „virrasszatok!” Állhatatos hittel, az áldozatkész szeretetre való állandó készenlétben kell élnünk, hogy tegyük a jót, amikor alkalmunk nyílik rá. Nem szabad engednünk a lelki lustaság, a kényelmesség és a késedelmesség kísértésének. Pál apostol is figyelmeztet minket: „A buzgóságban ne lankadjatok! Az Úrnak szolgáltok!” (Róm 12,11). Az örök nyugalom boldogságát csak akkor nyerhetjük el, ha itt a földön nem élünk kényelmes és rest nyugalomban, ha nem várakozunk tétlenül, hanem állandóan növekedünk a szeretetben.
Nem szabad engednünk, hogy megfogyatkozzék lámpásunkban a hűséges hit és a szolgálatkész szeretet olaja, mert a végén kialszik bennünk Krisztus életének a fénye. Állandóan törekednünk kell arra, hogy növekedjék a tartalékolaj készletünk: „Aki mindvégig állhatatos marad (a szolgáló szeretetben), az üdvözül!” (Mt 24,13)
Mindennap növekednünk kell a jóban! Nincs biztosítva annak a jósága, aki nem akar egyre jobbá válni! Már erre a földi életünkre is érvényes, amit Jézus mondott, hogy: „nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 15,5). Üdvözülni pedig Jézus nélkül lehetetlenség!