Október 23. Kapisztrán Szent János ünnepén és az 1956-os forradalom 64. évfordulóján
Hálásan imádkozzunk mindazokért, akik életüket áldozták nemzetünkért!
Hunyadi Jánosna
k hazánkban nem segített senki felkészülni a fenyegető török veszélyre. Mivel ő maga a ferences harmadik rend tagja volt, ezért bizalommal fordult segítségért a ferences családbeli Capestranoi Jánoshoz, aki a ferences első rend tagja volt.
János szívesen áldozta hatalmas élettapasztalatát, bölcsességét, szűnni nem akaró lelkesedését, csodálatos ékesszólását az élet-halál harcot vívó magyarok megsegítésére. De sajnos, a frankfurti birodalmi gyűlésen sikertelenül bizonygatta, hogy ha a kereszténység nyugati országai Magyarországot védelmezik, ezzel egyben a keresztény Európát is védelmezik. Szavai süket süket fülekre találtak.
Mivel Magyarországon sem támogatta senki, ezért 1456. április 15-én ő maga indult el Budáról dél felé, hogy keresztes katonákat gyűjtsön maga mellé. Nándorfehérváron eközben Szilágyi Mihály parancsnok utasítására már megkezdték az összepakolást, arra készülve, hogy feladják a várat.
Július 22-én az utolsó roham alkalmával, miközben botját (amelyre Jézus neve volt vésve) a magasba emelte, Jézus szavaival lelkesítette a keresztes sereg tagjait: „Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket pedig nem képesek megölni!” Azt ajánlotta nekik, hogy Jézust és Máriát hívják segítségül a harcban.
Tudjuk, hogy győzelem lett a csata vége.
Küzdelmeinkben bizalommal kérjük mi is Jézusnak, a Magyarok Nagyasszonyának, valamint Kapisztrán Szent Jánosnak a segítségét!