Évközi 18. hét péntek – Mt 16,24-28
Üdvösségünkért, a mennyei Atya akaratát teljesítve és Jézust követve készek vagyunk-e a szenvedések vállalására?
A mai evangélium szerint Jézus tudomásunkra hozza, hogy nemcsak neki kell vállalnia a keresztet, hanem azoknak is, akik követni akarják Őt. Amikor Jézus az ő követésében a kereszt vállalására szólít fel, akkor Isten akaratának föltétlen elfogadására hív. Ha nem is értjük, hogy miért van ez így, el kell fogadnunk, hogy az üdvösség elnyerése érdekében részesednünk kell Jézus kereszthordozásában és áldozatvállalásában is.
Jézus egész életét az Atya akaratának keresése és teljesítése határozta meg. Az Atya iránti, határokat nem ismerő szeretetéből vállalta a keresztet. Az ő szenvedésében és halálában nem a gyötrelmek vállalása a döntő, hanem az, hogy abban is felismerte az Atya akaratát és el is fogadta azt. Tudta, hogy az Atya tervének végrehajtása nagyobb érték, mint a földi élet.
Ha vállaljuk a keresztet, vagyis ha szeretjük Jézust és egymást, akkor így teljesítjük az Atya akaratát, és ezáltal nyerjük el az örök életet.