Évközi 18. hét, szerda – Mt 15,21-28
Állhatatosak és kitartóak vagyunk-e a kérő imádságban?
Ha igazán szeretjük hozzátartozóinkat, akkor mindent megteszünk testi-lelki egészségükért. Ez magában foglalja az értük mondott imáinkat is. Konkrétan meg kell neveznünk, hogy mit kérünk a számukra, bízva abban, hogy Jézus megmutatja nekünk az utat és a módot, amely által hozzátartozóink meggyógyulhatnak a betegségükből, vagy el tudjuk fogadni azt, ha betegségük nem gyógyítható. Ebben az esetben meg kell nyugodnunk abban, hogy a legfontosabb: az örök üdvösségük. Erről sem szabad megfeledkezni, ezt is kérni kell Jézustól.
A kánaáni asszony jó példakép a kitartó, a fáradságot nem ismerő kérő imához. Nem perelt Istennel, nem állította, hogy neki bármi is járna Jézustól, hanem csak állhatatosan kért, és bízott Jézusban. Nem rangsorolta magát, hanem elfogadta az utolsó helyet.
A kánaáni asszony alázatos és megtört szíve legyen példakép számunkra! Hiszen az alázatos és töredelmes szívű ember kedves Isten előtt (v. ö. Zsolt 51,19). Ha ilyenek leszünk, akkor bízhatunk Isten irgalmában, és abban, hogy Istenhez intézett kéréseink meghallgatásra találnak.