Évközi 10. hét, kedd – Mt 5,13-16
Milyen hatással vagyunk a környezetünkre?
Ha Isten akarata szerint igyekszünk élni az életünket, akkor könnyebben fölismerjük, hogy mikor és hogyan lehetünk a föld sója és a világ világossága.
Ha a só feloldódik az ételben, akkor ízt ad neki, és egyúttal megőrzi az ételt a romlástól. Ehhez hasonló szerepet kell betölteni nekünk is a világban.
Akkor végezzük jóízűen a munkánkat, ha örömmel, szívesen és szeretetből tesszük a kötelességünket. Vagyis ha nem a saját hasznunkat és dicsőségünket keressük, ha nem mások elismerését és háláját várjuk. Akik hisznek Istenben, azok Isten miatt gyakorolják a szeretetet, a türelmet és a megbocsátást. Jézus kifejezetten mondta, hogy jó tetteinkkel viszonozzuk a mennyei Atya jóságát, hiszen ezzel dicsőítjük meg az Atyát, és így leszünk igazi gyermekei az Atyának, valamint jó testvérei Jézus Krisztusnak és egymásnak. A jó tettek teszik életünket ízessé mások számára.
Az önzés ront el mindent ezen a világon. Sajnos, hajlamosak vagyunk magunkra vonni a figyelmet, amikor másokért élünk, vagy másoknak szolgálunk. Könnyen önteltté válhatunk, és minden jó cselekedetünkért viszonzást, elismerést, vagy jutalmat várunk. Vigyáznunk kell arra, hogy jó cselekedeteinket soha ne a magunk dicsőségére tegyük, hanem úgy, hogy mi magunk háttérben maradjunk. Csak maga a tett legyen a fontos, ami már nem ránk, hanem az Istenre irányítja a figyelmet! Az ételben sem jó, ha észrevesszük, hogy sós.
Meglepő, és igen nagy bizalom Jézus részéről az a kijelentése, amikor azt mondja rólunk, hogy mi vagyunk a világ világossága. János evangéliumában Jézus önmagáról állította, hogy: „én vagyok a világ világossága” (Jn 8,12). Aztán példát adott nekünk, ahogy az utolsó vacsorán a lábmosás után mondta, hogy: „ti is tegyétek meg!” (Jn 13,15) Vagyis mi csak akkor leszünk a világ világossága, ha Őt követjük.
A világosság segít az eligazodásban, és a hegyre épült város egyúttal a menedéket is jelenti.
Nem szabad elfelednünk, hogy egyedül Isten a világosság, Ő ad értelmet mindennek, és egyedül Ő a biztonság. Aki hozzá igazodik, az nem téved el, és aki benne bízik, az nem csalatkozik sohasem. Mi csak annyiban és akkor vagyunk világosság, ha Krisztus által az Istenhez kapcsolódunk, mint az elektromos izzó, amely az energiaforrástól kapja a világító erejét. A fényforrás nem önmagát világítja meg, hanem önmagán kívül minden mást láthatóvá tesz.
Rajtunk is múlik, hogy istentelen lesz-e a világ, valamint hogy sötétségben, vagy világosságban él-e. Még a pislákoló mécses fénye is segít az emberi tájékozatlanság sötétjében, bármilyen csekély is a fénye. Sokat tudunk segíteni még az őszinte bűnbánatunk példájával is. Hiszen minden azon múlik, hogy mi befogadjuk-e a Szentlelket és szerinte élünk-e.
Amikor Jézus a föld sójának és a világ világosságának nevezett bennünket, ezzel azt a küldetést kaptuk, hogy mi is képviseljük a világban azt, amit földi életében Ő képviselt. Így kell tanúságot tennünk az Atyáról és Jézus Krisztusról.