Évközi 9. hét, szerda – Mk 12,18-27
Vágyódunk-e az örök élet után?
Nagy valószínűséggel nem egy megtörtént esetről van szó, amit a szadduceusok kitaláltak arról a hét testvérről, akik egymás után feleségül vették ugyanazt az asszonyt, majd mind meghaltak. Kérdésük valójában nem az volt, hogy a feltámadáskor melyiknek lesz a felesége az asszony, hanem az, hogy van-e egyáltalán feltámadás és örök élet?
Jézus olyan szentírási részlettel igazolta a feltámadás tanát, amelyet a kérdezők is elfogadtak. Isten Mózeshez intézett szavait idézte, és a klasszikus zsidó írásfejtő módszert alkalmazva alkotta meg a következtetését:
Ha Isten Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, és ha Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké, akkor Ábrahám, Izsák és Jákob élnek, tehát van föltámadás.
Vagyis nemcsak az a holt biztos, hogy meghalunk, hanem az is, hogy mindenki föl fog támadni. Ahogy Jézus mondta: „Akik jót tettek, azért, hogy föltámadjanak az életre, akik gonoszat tettek, azért, hogy föltámadjanak a kárhozatra” (Jn 5,29). Pál apostol szerint a mi föltámadásunk ugyanúgy a Szentlélek műve lesz, mint Jézus feltámadása (v.ö. Róm 8,11).
Az is biztos, hogy a mennyei létforma nem mérhető a földihez. A mai evangéliumban Jézus azt mondta, hogy a feltámadás után olyanok leszünk, mint az angyalok.
William H. Shannon azt írja az „Úton a túlvilág felé” című könyvében, hogy: „ezt semmiképp nem úgy kell érteni, hogy megszűnik a nemiségünk. Nemiségünk nem valami, amit birtoklunk, hanem része annak, amik mi magunk vagyunk.” Alvin Plantinga filozófus és családapa is úgy látja, hogy: „a szexuális energia előrejelzése annak az Isten utáni vágyakozásnak, amely jellemző lesz ránk megújult égi állapotunkban. A szexuális egyesülés a földön és az ezt követő kielégülés extázisa előre jelzi a sokkal mélyebb értelmű egyesülésünket Istennel.”
Vagyis az örök boldogság sokkal nagyobb boldogság lesz, mint amilyet a földön a férj és feleség a házastársi kapcsolatban tud adni egymásnak, amit Jézus kortársai is általában a legszebb és legnagyobb örömök közé soroltak. Az örök életben a tökéletes szeretet nem eseménytelen és egysíkú létforma lesz, hanem az élet kiteljesedése.
Mennyei szeretet-kapcsolataink mélységét és erősségét az határozza meg, hogy földi életünkben milyen mértékűre nőtt a szeretetre való képességünk: vagyis hogy mennyi szeretetet tudtunk befogadni és adni. Ami akkor is tökéletes boldogságot ad majd, ha (képletesen szólva) csak egy gyűszűnyi a méretünk. Földi életünk arra való, hogy növeljük szeretetünk mértékét. Jézus mondta: „Amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is” (v.ö. Mt 7,2; Lk 6,38).
Arra kell törekednünk, hogy legyen a Szentlélek által egyre élőbb, személyesebb a kapcsolatunk az Atyával, a Fiúval és egymással. Kalkuttai Teréz anya mondta: „Aki jobban eggyé lett Istennel, az jobban szereti felebarátját.” VI. Pál pápa pedig azt mondta: „A testvéri szeretetnek új neve van: fejlődésnek hívják.”
Mindennap fejlődjünk a szeretetben, így haladjunk a teljesség felé!