Húsvét 7. hete, hétfő – ApCsel 19,1-8; Jn 16,29-33
Hogyan foglalnánk össze Jézus és a Szentlélek küldetését?Hogyan tudunk, és hogyan kell részt vennünk ebben?
Jézus mennybemenetelének ünnepe után érdemes összegezni magunkban, hogy mi volt Jézus küldetése, de ugyanakkor Pünkösd ünnepére is fel kell készülnünk. A mai evangéliummal Jézus utolsó vacsorán mondott beszédének a végéhez érkeztünk. Az apostolok elfogadták, hogy Jézus az Atyától jött, hogy Ő valóban azt tanította nekik, amit az Atya bízott rá, és hogy minden cselekedetét az Atya nevében tette.
Nekünk is hinnünk kell, hogy Jézus Krisztus öröktől fogva az Atyánál volt. Az idők teljességében az Atya azért küldte a világba, hogy megváltson minket, és részünk legyen a Szentháromság személyes életében. Hisszük, hogy miután Jézus Krisztus a küldetését teljesítette, megdicsőült testével együtt az Atyához tért, ahová minket is vár a Szentháromság.
Tudnunk kell azonban azt is, hogy Jézus Krisztus küldetésének befejezéséhez a Szentlélekre is nélkülözhetetlenül szükség van. A mai szentlecke jó példa arra, hogy a Szentlélek nélkül nem tud semmi sem megvalósulni.
A Szentlélek működésének eredménye már az is, hogy az Ige megtestesült a világban Szűz Mária méhében. A Szentlélek által támasztotta fel Jézust az Atya. A Szentlélek által van jelen Jézus a szentmisén a kenyér és a bor színe alatt. A Szentlélek által kapjuk meg Isten életét a keresztségben, Általa leszünk az isteni élet teljességének részeseivé.
A Szentlélek segít minket abban, hogy megértsük, mit tanított Jézus. Ő segít abban, hogy méltó módon tudjuk viszonozni Jézus szeretetét, és hogy úgy tudjuk szeretni egymást is, ugyanazzal a szeretettel, ahogyan az Atya szereti Jézust, és ahogyan Jézus szeret minket. Ő segít bennünket a Jézusról való tanúságtételben is, mert a megpróbáltatásokban sem tudnánk helyt állni a magunk erejéből. Ezért mindig kérnünk kell a Szentlélek megvilágosító és erősítő kegyelmét.
Urunk mennybemenetelének ünnepén egyrészt tudatosítottuk magunkban, hogy Jézus azért ment el a fizikai érzékelésünk világából, hogy még jobban velünk és bennünk lehessen. Másrészt Jézus elmenetele a feltétele annak, hogy az Atya és a Fiú elküldje a Szentlelket. A Szentlélek által valósulhat meg a megváltásnak az a gyümölcse, amit Jézus mondott, hogy „aki szeret engem, Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni.” A Szentlélek kapcsol minket össze az Atyával és a Fiúval.
Mindennap alázattal és bizalommal kell kérni a Szentlelket. Alázattal: megvallva, hogy érdemtelenek vagyunk az ajándékaira, és tudva azt is, hogy nélküle képtelenek vagyunk a szeretetre. Ugyanakkor azzal a bizalommal kell kérni, hogy Isten megadja a Szentlelket azoknak, akik kérik. (V. ö. Lk 11,13)
Törekedjünk arra, hogy imádságunk a Szentlélekhez mindennapi gyakorlattá váljon, és ne szűnjék meg egész földi életünk folyamán sohasem!