Húsvét 6. vasárnapja – Jn 14,15-21.
Szoktuk-e kérni a Szentlelket, amikor nem érezzük, hogy Jézus velünk, illetve bennünk van?
Jézus búcsúbeszédében a tanítványok vigasztalása nekünk is szól: „Kérni fogom az Atyát, és ő más Vigasztalót ad majd nektek: az Igazság Lelkét, aki örökre veletek marad.”
János evangélista a Vigasztalót görög szóval Paraklétosznak mondja. Ez szó szerint azt jelenti, hogy valaki mellé hívott személy. Ennek a szónak sok egyéb jelentése is van: olyan személy, aki az ügyfél mellett áll, ügyintéző, ügyvivő, ügyvéd, védelmező, tanácsadó, pártfogó, segítő, stb. A „Paraklétosz” szó adja vissza a leghűségesebben azt, amit Jézus vigasztalásként akart mondani.
Eddig Jézus volt a tanítványai mellett, Ő tanította és vezette őket, Ő óvta és védelmezte őket a gonosztól. Ezután a Szentlélek lesz, aki mindig a tanítványai mellett és mellettünk is áll, oktat minket, figyelmeztet hibáinkra, biztat, amikor elbizonytalanodunk, segít, hogy eredményes legyen a fáradozásunk, vigasztal minket, amikor a sátán, illetve a gonosz emberek részéről bántalom ér minket. Mert nem az Istennel szemben van szükségünk ügyvédre, hanem a sátánnal szemben. A Szentlélek nem elítélni akar minket, hanem védelmezni, megtisztítani és felemelni.
Az Igazság Lelke egyben a Szeretet Lelke is, aki az igazságot és a szeretetet egyszerre juttatja érvényre. Isten igazsága a Szentlélek által úgy mutatkozik meg számunkra, mint Isten irgalmassága. A Szentlélek segít bűneink felismerésében és a bűnbánatban, hogy általa elnyerjük a bűnbocsánatot és a békét.
Így folytatja Jézus a vigasztalást: „Nem hagylak árván titeket: visszajövök hozzátok.” Rövid időt mond. Ezt úgy értette, hogy nem akkor jön vissza, amikor dicsőségesen visszatér a világ végén, vagy amikor a halálunk pillanatában eljön értünk. Jézus már most is velünk és bennünk van, és ez az igazi vigasztalás.
Amikor Jézus azt mondja a Lélekről, hogy „örökre veletek marad”, ez azt jelenti, hogy a Lélek bennünk lakásával, a Szentlélek által lehetünk együtt mindig, már most is személyesen Jézussal. A Szentlélek által teljesül Jézus ígérete, Máté evangéliumának utolsó szavai: „Én veletek vagyok mindennap a világ végéig.” (Mt 28,20) Nagyon fontos a mai evangéliumi részlet utolsó bekezdése, és különösen az utolsó két mondatának helyes fordítása: „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja. Én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki.” (Jn 14,21)
Ahhoz, hogy Jézus kinyilatkoztassa magát nekünk, szükség van a mi szeretetünkre. Charles de Foucauld ezt mondja: „Ha az ember szeret valakit, valóságosan a másikban él. Többé nem önmagában él, hanem elszakad énjétől és önmagán kívül létezik.”
Jézus örökké tartó szeretetet, örök boldogságot ígért. Nem kell félnünk, hogy elveszítjük Őt, és azokat sem, akikkel szeretet-kapcsolatban élünk. Boldogságunk és békénk forrása az, hogy már itt a földön is együtt lehetünk.