Április 23. Adalbert – Hogyan teljesítjük a körülmények alakulásától függően Istentől kapott küldetésünket?
Mindegyikünknek fel kell ismernie saját küldetését! A körülmények alakulása által is szól hozzánk Isten.
Adalbert a hét fiú testvére között a hatodik gyermekként 956-ban született Kelet-Csehországban, Libicében, előkelő szülőktől. Alighogy megszületett, súlyos lázba esett. Hiába vitték őt a leghíresebb orvosokhoz, nem tudtak rajta segíteni. Ekkor a Szűzanyának ajánlották és megfogadták, hogy ha életben marad, Istennek szentelik. Így is történt.
26 éves volt, amikor 982-ben Prágában püspökké szentelték, majd nem sokkal a szentelő 
püspöke halála után egész Prága őt akarta püspökének. Püspökké szentelése után megszűnt mosolyogni. Mikor ennek okáról kérdezték, azt válaszolta: „Borzasztó a püspökre váró számadás az élők és holtak bírája előtt.” Nagy alázatossággal, mezítláb vonult be püspöki székvárosába. A prágaiak nagy lelkesedéssel fogadták, de amikor babonáikat és bűneiket szóvá tette, elfordultak tőle. Hatévi hiábavalónak látszó küzdelem után, 988-ban kétségbeesetten menekült Prágából Rómába. A pápa megértéssel fogadta. A római Aventinus görög kolostorban bencés szerzetes lett.
992-ben egy cseh követség kérésére visszatért Prágába, de csak 994-ig (alig két évig) működött.
994-995-ben Magyarországon térített. Ő bérmálta a Bruno által már megkeresztelt Istvánt. Közben (995 őszén) Libice családi várában négy testvérét, családjaikkal együtt, a hatalomért versengő cseh főurak lemészárolták.
996-ban Lengyelországba ment, majd két társával együtt Poroszországban kezdett térítő munkába. De a pogány poroszok a három hittérítőt fejvesztés terhe mellett a vidékük elhagyására szólították fel. Ők azonban nem a nyugati, hanem a déli irányt választották. Ezért amikor 997. április 23-án egy tisztásra érve a szentmiseáldozat bemutatása után lepihentek, nyolc, állig fölfegyverzett porosz férfi rájuk tört, és Adalberten végrehajtották az ítéletet. Elsőként a vezetőjük (egyben pogány papjuk) szúrta lándzsáját Adalbert testébe, a többi hét pedig követte példáját. Fejét a törzséről leválasztották és felnyársalták. Közben a dühük lecsillapodott, a megrettent másik két térítőt megkötözve a legközelebbi helységbe vitték, ahonnan azoknak hamarosan sikerült megszökniük, és visszatértek Rómába.
997-ben Géza fejedelem meghalt, István 998-ban a veszprémi ütközetben leverte Koppány lázadását, az 1010-ben alapított esztergomi székesegyház patrónusául Adalbertet választotta (halála után három évvel!).
Az evangélium szerinti élet, ma is szükségképpen gyűlöletet kelt a világban. De ha mi is gyűlölettel válaszolnánk a gyűlöletre, akkor nemcsak a világban erősítenénk a gyűlöletet, hanem magunkban is meghasonlottságot idéznénk elő.
Missziós terület lettünk. De nem várhatjuk, hogy Csehországból, vagy máshonnan (akár Európából, vagy más kontinensről) jöjjenek hozzánk hittérítők. Ezt ma saját nemzetünk körében nekünk kell vállalnunk.