Húsvét 2. vasárnapja, Isten irgalmasságának ünnepe – Jn 20,19-31
Tudunk-e örülni Isten irgalmasságának?
Amikor II. János-Pál pápa 2002. június 29-én elrendelte a mai ünnepet, azt mondta, hogy a mai ünnep lényege: „Az Isten irgalma nagyobb, mint a nép bűnei.” Két kérése volt: 1. Törekednünk kell az Isten iránti teljes bizalomra, egy olyan gyermek magatartására, aki minden helyzetben határtalanul bízik a mennyei Atya irgalmas szeretetében és mindenható erejében. 2. Törekednünk kell az embertársaink iránti irgalmas szeretetre.
Ferenc pápa 2015. április 11-én, az Isteni Irgalmasság vasárnapjának előestéjén mondta: „Isten irgalmassága számunkra az öröm, a derűs nyugalom és a béke forrása. Kitárja a szívünket arra a reményre, hogy bűneink korlátai ellenére Isten mindenkor szeret minket.” A mai evangélium szerint Jézus halála után a tanítványok nem menekültek el Jeruzsálemből, 
hanem a zsidóktól való félelmükben bezárkóztak. Nemcsak a börtöntől és a bosszútól féltek, hanem attól is, hogy rettenetes csalódásukkal szembenézzenek. Amikor pedig eljutott hozzájuk a hír, hogy Jézus feltámadt, féltek a Vele való találkozástól és szembenézéstől, hitetlenségük, állhatatlanságuk és hűtlenségük miatt.
Ebbe a bénító félelembe köszön bele Jézus. Most nem azt mondja, hogy mit féltek, kicsinyhitűek?, hanem azt mondja: Békesség nektek! Három bénító lelki állapotuk gyógyítására hoz számukra örömhírt. Ezek: a szorongásos félelem, a hitetlenség, és a bűntudat. Jézus békét ad a szorongó tanítványainak, hitbeli bizonyságot a kételkedő Tamásnak, és bűnbocsánatot mindegyiküknek. Sebeinek megmutatásával nem nyugtalanítani és vádolni akart hanem abban akarta megerősíteni őket és minket is, hogy bűneink ellenére mindhalálig, sőt a halálnál is erősebben, azon túl is szeret minket.
Jézus jól tudta, hogy mi lakik a tanítványok lelkében, és azt is tudja, hogy minket is az apostolokéhoz hasonló lelkiállapotok kínoznak. Sokszor eltölt minket is a gondterhelt nyugtalanság. a mi félelmeink is a szívünk mélyéből jönnek, és alig kezelhetőek. Mi is sokszor kételkedünk a jóságban, a szeretetben, még a sajátunkéban is, nem bízunk eléggé Isten szeretetében, a gondviselésben, és egymás iránt is bizalmatlanok vagyunk. Minket is gyötör a rossz lelkiismeret, a bűntudat, mert életünk a hűtlenségek sorozata, és mert sok a hibánk és a bűnünk, sokszor megbántjuk egymást és Istent.
De Jézus le tudja győzni szívünk mélyének rettegéseit! Ő jön, és örvendezéssé tudja változtatni a szorongást, ki tudja nyitni bezárt szívünket. A föltámadás csodájának ez is része: a félelem hatalmának megtörése, az öröm győzelme emberi sorsunkban.
Jézus ugyanazt mondja nekünk is, amit tanítványainak mondott: Békesség nektek! , és azt is, amit Tamásnak mondott: Higgyél és ne légy hitetlen” Jézus nekünk is adja a Szentlelkét, hogy bocsánatot nyerjünk, és másoknak is meg tudjunk bocsátani.