Szerda húsvét hetében – Lk 24,13-35
Van-e személyes tapasztalatunk Jézusról?
„A hit meggyőződés arról, amit nem látunk.” (Zsid 11,1) Elengedhetetlenül szükséges, hogy személyesen megtapasztaljuk Isten létét. Ha csak mások tanúságtételére alapozzuk hitünket, akkor nem ver bennünk mély gyökeret. Érdemes megfigyelnünk, hogy azokat az embereket, akik Jézus halála előtt közeli ismerősei voltak, mi akadályozta meg abban, hogy felismerjék a feltámadt Krisztust. Jézus milyen jeleket használt, hogy felismerjék? Mária Magdolnát a gyásza miatti szomorúsága, és az ebből fakadó magába fordulása akadályozta meg. Csak akkor ismerte fel a feltámadt Jézust, amikor a saját nevét hallotta, ahogyan Jézus szokta őt a nevén szólítani.
Az emmauszi tanítványok szívét is elborította a kiábrándultság, sőt a csalódottság és a becsapottság érzése, amikor Jeruzsálemből Emmausz felé bandukoltak. Maguk mögött akartak hagyni mindent, beleértve a tanítványok közösségét is. Az asszonyok tanúságtétele nem volt számukra elegendő, hogy hitet ébresszen bennük. Szerencséjükre az ő elkeseredettségük és magukba fordulásuk nem volt annyira mély, mint Mária Magdolnáé, aki egyedül ment Jézus sírjához. Mivel ők ketten voltak, így nyitottabbak voltak, és befogadók tudtak lenni az idegennek hitt Jézus felé is. Ebben segítségükre volt Jézus, amikor úgy tett, mintha ő lenne az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, hogy mi történt. Jézus érvelésére lángolt a szívük, de még mindig nem ismerték fel.
A két tanítvány számára a kenyértörés volt az a végső jel, amely felnyitotta szemüket, hogy felismerjék az addig ismeretlennek és idegennek tűnő vándorban Jézust. Ez a felismerés azonnal megváltoztatta őket. Minden világossá vált számukra, amit korábban nem értettek. Amikor Jézust marasztalták, annak ürügyén, hogy lemenőben van a Nap, ezt többek között azért is mondhatták, mert naplemente után nem volt tanácsos úton lenni az útonállók miatt. De miután eltöltötte őket is a küldetéstudat, mint az asszonyokat, akik előzőleg még féltek, már nem zavarta őket, hogy beesteledett, azonnal útra keltek. Érezték, hogy nem hallgathatnak a velük történtekről, hanem meg kell osztaniuk a többi tanítvánnyal ezt az igazi örömhírt: látták a feltámadt Urat. A konkrét bűnöknél is nagyobb akadályt jelentenek az ember lelkében eluralkodó negatív érzelmek, bűnös indulatok, illetve a főbűnök: a kevélység, a fösvénység (az anyagiasság, az önzés), a bujaság, az irigység, a torkosság, a harag, a jóra való restség, valamint a félelem és a gyűlölet, de az elkeseredés, sőt a hit nélküli gyász is. Jézus tud a mi küzdelmeinkről, a lelkünkben kavargó minden érzésünkről. De nagyon fontos, hogy bátran mondjuk el Neki mindazt, ami bennünk van, mint ahogy az emmauszi tanítványok is tették, mert csak így tud megvigasztalni minket. A mi szívünk is lángolni fog, amikor megszólít bennünket a feltámadt Krisztus.