Húsvétkedd – Jn 20,11-18
Mi tud minket megakadályozni abban, hogy felismerjük a feltámadt Jézust?
A felismerésben akadályt jelenthet valamilyen negatív érzelem vagy magatartás. Például: félelem, szomorúság, gyász, csalódás, neheztelés, sértődöttség, harag, esetleg a rendezetlen életünk, szorongás a bűneink miatt, stb.
Mária Magdolnából Jézus hét ördögöt űzött ki. Vagyis Jézusnak köszönhette, hogy életét újra életnek érezhette. A Krisztussal való találkozás után újjászületett, ezért nagyon szerette Őt. Szeretete nem ismert akadályokat. De a hit nélküli gyász mégis akadályozta, és ezért nem ismerte fel Jézust. A szemét elfátyolozták a könnyek.
Jézus is sírt földi életében, de az ő könnyein át mindig meglátott másokat. Megrendültségében is arra figyelmeztette Lázár nővérét, hogy minden lehetséges annak, aki hisz. Ezzel szemben Mária Magdolnánál azt látjuk, hogy számára az események megváltoztathatatlannak tűnnek, és nem gondolt arra, hogy valaha is viszontláthatja élő Urát.
Ugyanakkor Mária Magdolna nem igazán magát Jézust gyászolta, hanem inkább saját veszteségét siratta. Abban a tudatban élt, hogy elvitték Jézus testét, és nem tudni, hová tették. Ez a gondolat egészen lefoglalta. Az angyalok láttán meg sem ijedt, de nem is örvendezett. Egyáltalán nem lepődött meg. Gépiesen felelt a kérdésükre, és nem is várt tőlük sem részvétet, sem segítséget. Urának holttestéhez való ragaszkodása megakadályozta abban, hogy felismerje az élő Urat.
Az sem térítette magához, amikor Jézus azt kérdezte tőle: Miért sírsz, kit keresel? Hanem mint Ágnes asszony Arany János balladájában: hallja a hangot, érti a szót, de nem fogta föl, hanem egy kétségbeesett ember rögeszmés próbálkozásával fordult Jézushoz: Uram, ha te vitted el, mondd meg, hova tetted, hogy magammal vihessem!
De amikor az ő halottnak hitt Mestere a nevén szólította, magához tért.
Jézus már nem tartozik ehhez a világhoz, ezért magunktól már nem tudjuk felismerni Őt. Csak akkor, ha Ő megszólít minket. Megtapasztalhatjuk, hogy az ő feltámadása nem változtatta meg egyéniségét és szeretetét irántunk. Ugyanakkor csak az ismeri fel Őt, akit a szeretet vezérel Jézus keresésében. Ő velünk van küzdelmeinkben, keresésünkben és szomorúságunkban.
Mária Magdolna azért találkozhatott az elsők között a Feltámadottal, mert kereste Jézust. Legalább a halott Jézus közelében akart lenni. Hűséges szeretetét a találkozás és a felismerés örömével jutalmazta meg Jézus. A mi hűséges szeretetünknek is ez a jutalma.
Egyben küldetést is kapunk Jézustól testvéreinkhez: sietve közölnünk kell velük az örömhírt, amelyben részesített minket az Úr: hirdetnünk kell szavunkkal és életünkkel, hogy Jézus feltámadt.