Nagykedd – Jn 13,21-33.36-38
Hallgatunk-e a figyelmeztetésekre, amiket Isten küld felénk? Akár ha kívülről érkeznek, akár ha a lelkiismeretünkön keresztül kapjuk?
Nagykedden minden évben az áruló Júdást állítjuk magunk elé figyelmeztető, intő példaként, hogy levonjuk a magunk számára annak a tanulságait, hogyan jutott el Júdás az árulásig. Mert az ő árulása nem egy váratlan döntés volt. Jézustól való eltávolodása, majd a Jézussal való szembefordulása egy következetes folyamat eredménye.
Valószínűleg Júdás is azok között volt, akik Jézus nyilvános működésének elején (Kafarnaumban) nem tudták elfogadni kemény beszédét, hogy Ő az élet kenyere. De Júdás nem ment el a többiekkel, hanem érdekből Jézus mellett maradt. Ekkor indult el lefelé a lejtőn. Magához ragadta a pénzkezelést, holott Lévi jobban értett hozzá, hiszen neki ez volt az eredeti szakmája.
Akit hatalmába kerít bármilyen negatív indulat, az nem képes elfogadni a figyelmeztetéseket. Amikor Júdás ünneprontó megjegyzésére Jézus megvédte Máriát, előre jelezte közelgő halálát is: hagyd békén őt, hiszen temetésem napjára teszi. (Jn 12,7) Erre való utalása egyben Júdásnak szánt (1.) figyelmeztetés is volt, aki azonban ezt hallatlanra vette. Amikor pedig Jézus hangosan, mindenki előtt kijelentette, hogy egy közületek elárul engem, nem bizalmatlanságot akart kelteni a tanítványokban, hanem ismét figyelmeztetni akarta Júdást (2.). Egyben fel akarta hívni a többi tanítvány figyelmét a közösség összetartó erejének fontosságára, amelyre egymás miatt is szükségük volt.
Amikor pedig Jézus a bemártott falatot adta Júdásnak, ez volt a harmadik figyelmeztetés, mint egy utolsó lehetőség felkínálása. Amikor Júdás elvette a falatot, mindjárt belé szállt a sátán. Ez azt jelentette, hogy véglegesen döntött: utoljára is elutasította a lehetőséget, hogy elálljon a szándékától. Miután Jézus tudomásul vette, hogy Júdás végképp eltökélte, hogy elárulja Őt, ezután már nem akarta Júdást tovább kínozni. Ezért szólította fel őt (4. figyelmeztetésként): Tedd meg mielőbb, amit tenni akarsz.
Holnap, Máté beszámolójából megtudjuk, hogy Júdás már előzőleg megalkudott a főpapokkal és csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa nekik Jézust.
Érdemes levonnunk Júdás árulásának a tanulságait:
-Szívleljük meg a figyelmeztetéseket, akár kívülről (másoktól) jönnek, akár a lelkiismeretünkön keresztül szólalnak meg!
–A bűn sohasem egy pillanat rossz döntése, hanem fokozatosan érik meg a lelkünkben.
–Jézus elárulása azzal kezdődik, hogy akár egyetlen tanítását nem fogadjuk el.
-Aki nem szereti Jézust mindennél/mindenkinél jobban, az előbb-utóbb elhagyja őt más valami/valaki szeretetéért.
-Végül a legfontosabb: aki szereti Jézust, az ha zavarodottságában és gyengeségében meg is tagadta Őt, mint Péter, az meg tudja bánni a bűnét.
Jól jegyezzük meg: az a legfontosabb, hogy szeressük Jézust, mindenkinél és mindennél jobban!