Nagyböjt 4. hete, szombat – Jn 7,40-53
Igyekszünk-e legyőzni a negatív indulatainkat?
A nagyböjti időszakból már csak a jövő hetünk maradt arra, hogy megszabaduljunk bűneinktől, rossz szokásainktól és negatív indulatainktól.
Ma azt vizsgáljuk meg, hogy milyen érzéseket váltanak ki bennünk a minket ért bírálatok? Tudjuk-e őket figyelmeztetéseknek venni, és ezekért a felismerésekért hálásak tudunk-e lenni? Meg tudjuk-e köszönni őket, és tudunk-e örülni nekik?
És vajon, hogyan viszonyulunk azokhoz, akik leleplezik gyöngeségeinket és rámutatnak hibáinkra? Tény, hogy a próféták és Jézus bírálatai ritkán arattak tetszést, inkább meg nem értést és haragot váltottak ki az emberekből.
Nikodémus tárgyilagos megjegyzése, hogy A mi törvényünk nem ítélkezik senki felett anélkül, hogy ki ne hallgatta volna, és meg nem állapította volna, hogy mi (rosszat) cselekedett., azt váltotta ki a többiekből, hogy nekitámadtak Nikodémusnak.
A kirohanások elárulták a nagytanács tagjainak előítéleteit, sőt kifejezett rosszindulatát. Már a törvényre való hivatkozás is kihozta őket a sodrukból, ami azt bizonyította, hogy a törvénynél fontosabb volt számukra az, hogy Jézus vesztét okozzák. Ennek rendeltek alá mindent.
Megfeledkeztek arról is, hogy éppen az előzőleg kimondott állításukat cáfolta meg Nikodémus, amellyel felelősségre vonták az őröket, sőt rájuk förmedtek e szavakkal: Csak nem vezetett titeket is félre? Hitt-e benne egy is a főtanács tagjai vagy a farizeusok közül? Csak ez az átkozott népség, amely semmit sem ért a törvényhez. Utána János evangélista megjegyezte, hogy Nikodémus tanácstag volt.
A másik oldalon pedig ott állt Jézus, aki nem az ellenlépéseken törte a fejét, hanem szüntelenül az Atya akaratát követte. Isten dolgaiban való otthonossága, személyessége, hitelessége átmenetileg megakadályozta még az elfogatására küldött fegyvereseket is abban, hogy teljesítsék a rájuk bízott parancsot.
Aki befogja fülét, hogy ne hallja Jézus szavát, az előbb-utóbb az emberi szóra sem fog hallgatni, sőt, meg se hallja azt. Saját maga megfellebbezhetetlennek vélt ítéleteinek rabjaként (egyre bonyolultabb ideológiákat gyártva) sodródik a lelki halál felé. Az ilyen emberen egyfajta megszállottság lesz úrrá. A gonoszság mechanizmusa, a sötétség hatalmának gyilkos gépezete beindul, és ez irányítja az illetőt a végkifejletig.
Nagy a felelősségünk abban, hogy a negatív vágyak és indulatok csíráit mennyire engedjük be a szívünkbe, és mennyire hagyjuk, hogy felnőjenek, és indáikkal behálózzák gondolatainkat, érzelmeinket és akaratunkat. Nagyon fontos, hogy ilyen indulatoknak és vágyaknak a kialakulását már a kezdeteknél megakadályozzuk, különben elborítanak minket.
Fogadjuk úgy a jogos bírálatokat, mint Isten figyelmeztetését! Bűneinket pedig (ideértve a negatív indulatainkat is) ismerjük el, és engedjük, hogy Jézus megszabadítson tőlük, és az ő tanítása szerint éljünk!