Nagyböjt 3. hete, kedd – Dán 3, 25.34-43; Mt 18,21-35
Mikor és hogyan bízhatunk Isten irgalmában?
A mai evangéliumban Péter kérdésére Jézus határozottan azt válaszolta, hogy az ellenünk vétőknek hetvenszer hétszer meg kell bocsátanunk, ami hebraizmus, azt jelenti, hogy határtalanul, azaz mindig. Így kell megbocsátanunk ellenségeinknek is, akiket ráadásul szeretnünk is kell (Mt 5,44; Lk 6,27), pedig ők mindig rosszat akarnak nekünk. Jézus a szeretetünk az okát is megmondja: azért kell szeretnünk őket, mert így leszünk gyermekei a mennyei Atyának (Lk 6,35). Természetesen okosan kell szeretnünk őket, vigyázva arra, hogy ne tegyük ki veszélynek a földi és az örök életünket.
Meg kell bocsátanunk esetleges bűntársainknak is, együtt kell vállalniuk a felelősséget a jóvátételben és a kártérítésben, de az ilyen kapcsolatot meg kell szüntetni. Ugyanez érvényes azokra is, akik a 6. és 9. parancsolattal kapcsolatban voltak bűntársak. Ha nem szakítanak, akkor a Szentlélek elleni bűnök közül a legsúlyosabbat követik el, mert Isten irgalmában vakmerően bizakodnak. Erre Jézus szavai szerint nincs bocsánat. (Ennél még súlyosabb, ha pappal vagy szerzetessel a szentségtörés bűnét követik el. Nekik a személyes kapcsolatot azonnal meg kell szüntetni!)
A mai evangélium példázatának van egy mélyebb mondanivalója is. Jézus korában a fizetni nem tudó adós annak a szolgája lett, akinek tartozott, akár élete végéig is. Az adósság elengedése viszont azt jelentette, hogy megajándékozták az adóst a szabadsággal. Ennek fényében a példabeszéd azt is tanítja, hogy amikor Isten megbocsát nekünk, akkor szabadsággal ajándékoz meg minket. Tegyünk így mi is másokkal!
Érdemes szólni az olvasmányról is. Dániel próféta a szenvedő és bűnbánó nép fájdalmát és könyörgését fogalmazta meg imájában. Elismerte, hogy Isten igazságosan járt el, amikor csapásokkal sújtotta őket bűneik miatt. Mivel nem hangzik fel a próféták vigasztaló szava, nincs templom és nincs oltár, ahol áldozatot mutathatnának be, ezért csak megalázott szívüket és megtört lelküket hozhatják áldozatul. Csak abban bízhatnak, hogy Isten irgalomból megmenti őket.
Mint tudjuk, később a zsidó népet az Úr visszavezette a fogságból, és sikerült újra felépíteni a templomot, ahol újra mutattak be áldozatokat, és újra voltak prófétáik. A zsidó nép végső tragédiáját az okozta, hogy nem fogadták el a Krisztust. Újra lerombolták a templomot, és immár kétezer éve szintén nincsenek áldozatok és próféták. A zsidó nép a mai napig sem vonta le ebből a következtetéseket.
Mi vonjuk le a történelmünk és jelenlegi helyzetünk tanulságait! Ismerjük el vétkeinket, és azt, hogy mi is rászorulunk Isten irgalmára! Kérjük Isten bocsánatát, és a bűnös útról térjünk le addig, amíg lehet, és mi is bocsássunk meg, hogy Isten is megbocsásson nekünk!