Nagyböjt 3. vasárnapja- Kiv 17,3-7; Róm 5,1-8; Jn 4,5-42
Milyen célt tűztünk ki a nagyböjt további részére?
Az értékes élet kialakításához és eléréséhez céltudatosnak és következetesnek kell lennünk. Tudnunk kell, hogy mit várunk az élettől és az Istentől, és konkrétan mit szeretnénk elérni ebben a nagyböjti időszakban. Akarjuk-e megújítani, illetve elmélyíteni a kapcsolatunkat Istennel, és rendezni azokkal az emberekkel, akikkel szükséges? Törekszünk-e egyre személyesebb kapcsolat kialakítására Jézussal?
A mai evangéliumi részlet nekünk szóló üzenete az a nagy meglepetés, hogy nemcsak mi vágyódunk az igazi szeretetre, hanem Isten is vágyódik az ember szeretetére. A mai vasárnapon Jézus minket is vár a meglepetések kútjához, mint ahogyan várta a kútnál a szamariai asszonyt, az öt rosszul sikerült házastársi kapcsolatával a háta mögött.
A történetben szereplő asszony valószínűleg már nem volt fiatal, és már semmit sem remélt a jövőtől, semmit sem várt az élettől, nem nagyon lehettek már vágyálmai. Jézus tudta, hogy ennek az asszonynak rá van szüksége, a kielégítetlen és beteljesületlen szomjúsága: a szeretet utáni vágya miatt, mert senkitől nem kapott igazi szeretet.
Legyen számunkra is meglepetés, hogy Jézus minket is vár. Szomjazik a mi szeretetünkre, ahogy ezt a kereszten is megmondta. A kérdés csak az, hogy mi szomjazunk-e arra az élő vízre, az élő hitre, magára Jézusra, és vágyódunk-e arra az igaz szeretetre, amit Jézus szeretne adni nekünk?
Ha minket is értek már kiábrándulások és csalódások, ha mi is vágyódunk az igaz szeretetre, akkor Jézus kész kinyilvánítani nekünk is az életünkre vonatkozó igazságot, mindazt, ami nem volt jó a múltunkban. Bennünket is hív egy új irányvételre, egy megújult életre. Nekünk csak arra kell ügyelnünk, hogy ne meneküljünk el a Vele való találkozás elől, és fogadjuk el, hogy nemcsak jól ismer minket, hanem jót akar nekünk, és egyedül Ő tud segíteni rajtunk.
Készen kell lennünk arra, hogy ha szükséges, akkor rendezzük eddigi életünket, kapcsolatainkat, éppen a Jézussal való beszélgetésből, a tőle kapott felismerésekből eredően. Ismerjük fel, hogy lelkünk legmélyebb vágyait csak maga Isten képes betölteni, Ő tudja szeretet utáni szomjunkat oltani az élet vizével, az élő hittel, a Szentlélek által.
Vallásos gyakorlatainkba, legfőképpen imádságainkba csak a Szentlélek tud lelket, életet önteni, hogy Jézus szavai szerint Lélekben és igazságban imádjuk az Atyát.
Vajon elfogadjuk-e Jézust Messiásunknak, és hajlandóak vagyok-e tanúságot tenni róla mások előtt is? Mert fontos, hogy az örömhírt ne tartsuk meg magunknak! A szamarai asszony végül is akkor erősödött meg hitében, és akkor vett új irányt az élete, amikor misszionáriussá vált, segítője lett városa megtérésének. Megújult életünkkel legyünk mi is az örömhír továbbadói!