Február 22. Szent. Péter apostol székfoglalása – 1Pét 5,1-4; Mt 16,13-19
Mik a feltételei annak, hogy elfoglaljuk azt a helyet, amelyet Isten készített számunkra a földön és a mennyben?
Péter székfoglalásának két elengedhetetlen feltétele volt. Az egyik feltétel: az isteni erényeknek: a hitnek, a reménynek és a szeretetnek a birtoklása, amely magában foglalja a Krisztushoz való ragaszkodást is.
Péter apostol a Krisztusba vetett bizalomteljes hitét fejezte ki, amikor azt mondta: „Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak.” A ma hallott vallomásában is ezt a hitet erősítette meg. És ez tette Pétert sziklává.
A szikla allegóriája már az Ószövetségben is mindig az Istent jelentette. Péterre alkalmazva az allegória arra utal, hogy a szikla nem az embertől nyeri a szilárdságát (sem a természetben, sem átvitt értelemben). Péter ereje nem a világosan megfogalmazott hitvallásban rejlik, hanem abban, hogy az Úr teszi erőssé. Ugyanígy a sziklára épített ház, vagyis az Egyház is akkor marad fenn, ha Isten erejére és egyben Péterre épül.
Péter hite magában foglalja Jézus iránti szeretetét is. A feltámadása után Jézus ezért kért Pétertől háromszoros szeretet-vallomást, és csak ezek után bízta rá – szintén háromszoros megerősítéssel – az Egyházat.
A másik feltétel: a szenvedésnek (= a keresztnek) szeretetből való vállalása.
Péter apostol a levelében azt írta, hogy ő Krisztus szenvedésének tanúja. Nemcsak úgy, hogy látta az Úr szenvedését, hanem maga is részese lett Krisztus szenvedésének. Igazi tanújává akkor vált, amikor Krisztusért és vele szenvedett. Elfogadta és mindhalálig követte a szenvedő szolga Messiást, a legfőbb Pásztort, aki szeretetből vállalta értünk a kereszthalált.
Milyen tanulságot vonhatunk le a magunk számára? Nem azzal kell kezdenünk, mint az első találkozás alkalmával Péter, hogy kinek tartjuk magunkat! („Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.”) Jézus nem azt kérdezte a tanítványoktól, hogy kinek tartják önmagukat, hanem: „Kinek tartotok engem?” – Nekünk arra a két kérdésre kell választ adnunk egész életünkben és egész életünkkel: kicsoda nekünk Krisztus, és szeretjük-e Őt? Krisztus Egyháza bűnös emberekből épül szent Egyházzá. Csak úgy válhatunk szentté, ha elismerjük bűnösségüket, és engedjük, hogy Krisztus elvegye bűneinket, aztán megmaradunk és megerősödünk a Jézussal való közösségben, és iránta való szeretetből vállaljuk a szolgálatunkat: Isten akaratának teljesítését és az ezzel együtt járó áldozatokat, a szenvedést is.
A szenvedést és a szolgálatot szeretetből kell vállalni. Ha már teher lesz a szolgálat, akkor az már nem szeretet-szolgálat, hanem kényszerű kötelesség. Ezen az állapoton csak úgy lehet segíteni, ha megújítjuk az Istennel való szeretet-kapcsolatunkat.
Újuljunk meg és erősödjünk meg az Isten iránti igaz hitben, a biztos reményben és a tökéletes szeretetben! Aztán kérjük a Szentlelket, mutassa meg nekünk, kiket kell szeretnünk Isten szeretetével, kikről akar gondoskodni általunk, és adjon a szívünkbe irántuk való hűséges és áldozatos szeretetet, hogy így teljesíthessük Isten akaratát!