Évközi 6. vasárnap – Mt 5,17-37
Teljes szívünkből és minden erőnkkel igyekszünk-e teljesíteni a mennyek országába való bejutás feltételeit?
Amit Jézus a korabeli hallgatóinak mondott, azt nekünk is mondja: „Ha igaz voltotok nem múlja fölül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek országába.” A törvényeket nem külsőségesen, hanem szívből kell teljesíteni. Minden törvény értelme és célja (= az erkölcsi cselekvés normája), hogy minden erőnkkel és képességünkkel, teljes szívvel-lélekkel szeressük Istent és embertársainkat. Jézus nem határ-erkölcsöt hirdetett, mely szerint a parancsok olyan határt jelentenek, 
amelyek elválasztják a bűnt az erényes élettől, vagyis ha nem lépünk át bizonyos vonalat, akkor erkölcsösek vagyunk, de ha egy centivel is átlépjük, akkor bűnösök, hanem cél-erkölcsöt: „Ti legyetek olyan tökéletesek, mint a ti Mennyei Atyátok.”
Jézus példái közül csupán két törvényt emelek ki. Az egyik határ: „Ne ölj!” A régi törvény szerint: „Aki öl, az méltó az ítéletre.” A harag, a gyűlölködés, a másik ember megvetése még nem lépi át ezt a határt. De Jézus szerint „Méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére.”, mert az ilyen ember a szívében már megölte őt. Minden emberi kapcsolatban meg kell fékezni az agressziót, ki kell oltani a haragot, fékezni kell a nyelvet, mert becsmérlő szavakkal, a nyelvünkkel is tudunk ölni! A cselekvés előtt az erőszak az emberi szívben lappang, és ennek az ösztönnek ellen kell állni. 1Jn 4,20: „Ha valaki azt állítja, hogy szeretem az Istent, de testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent sem, akit nem lát.”
A hatodik parancsra is ugyanez érvényes. A régi törvény csak a tettekben bekövetkező házasságtörést tiltotta. Jézus ellenben a rendetlen vágynak a gyökerében való elfojtását is kívánja, mert a külső bűnt csak így lehet elkerülni. Ha valaki szívében megkívánja a másikat, ha tekintetével keresi, hogy rendelkezzen felette, ha buja vágyakozása miatt nem látja már a személyt, hanem csak azt, hogy birtokolja, még ha nem is viszi véghez a bűnt, a szívében már házasságtörést követett el. A házasságtörés nem váratlanul következik be, hanem hosszabb-rövidebb időn át táplált vágy vezet az elkövetéshez. Ezért Jézus ezt a bűnös vágyat is bűnnek veszi, és felelőssé teszi érte az embert. Tehát aki a bűnt kerülni akarja, annak a bűn forrását kell megszüntetnie. Ezért mondta Jézus, hogy „aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már vétkezett vele.” Számunkra Jézus új parancsa a mérvadó, amely minden parancsot magában foglal: úgy szeressétek egymást, ahogyan én szeretlek titeket! Ennek a Jézustól kapott új parancsnak a teljesítésére egyedül a Szentlélek tesz képessé minket. Tehát a jó tökéletes megvalósításának csodáját a Szentlélek teszi lehetővé. Ő adja meg a képességet arra, hogy azt tegyük, ami jó, nemes, szép, ami az Istennek kedves, ami az Ő akaratával megegyező. Ha együttműködünk a Szentlélekkel, akkor megkapjuk ahhoz is az erőt, hogy halálos bűnnel többé ne vétkezzünk.