Évközi 4. hét, szerda – Mk 6,1-6
Hitünknek mi az alapja? Miért hiszünk?
A názáreti zsinagógában Jézus programbeszédét olyan emberek hallgatták, akik látták Őt gyermeknek, kamasznak, ifjúnak és csöndes, minden feltűnés nélkül élő és dolgozó meglett embernek. Ismerték azt az emberi közeget is, amelyben felnőtt: a rokoni, baráti hátterét. Néhány hónap elteltével csodálkozást és döbbenetet váltott ki a tanítása. Honnét vette ezeket? Miféle bölcsesség ez? És a csodák! Az elmúlt évek során gyűjtött, Jézussal kapcsolatos ismereteik és az ezek nyomán kialakult előítéleteik és elvárásaik megakadályozták őket abban, hogy higgyenek a számukra ismeretlen Jézusban. Jézus nem használt semmiféle csodás eszközt a meggyőzésükre. Úgy gondolta, hogy tanítása alapján minden jóakaratú ember felismerheti Benne, hogy Őt Isten küldte.
Minket is korlátozhatnak és akadályozhatnak a Jézusról szerzett eddigi ismereteink. Azt gondolhatjuk, hogy mi már jól ismerjük Krisztust, és az ő tanítását. Azonban tudnunk kell, hogy sohasem lehet Őt teljesen megismerni. Isten mindig új arcban mutatkozik meg számunkra. Ráadásul életünk folyamán mi is mindig változunk. Ezért nap mint nap újra meg kell ismernünk Őt, az ő ismeretében és szeretetében állandóan fejlődnünk kell. Nem elég csupán rácsodálkozni az ismereteinkre: Jézus bölcsességére és tudására. Mindezt nemcsak úgy kell elfogadnunk, mint megfellebbezhetetlen értelmi igazságot, hanem olyan hittel és bizalommal, hogy e szerint akarunk élni. A hitetlenség nem csupán közömbösség vagy érdektelenség, hanem Isten szándékos elutasítása, a hit pedig az ember tudatos és szabad döntése, vagyis akarati állásfoglalás, Isten szeretetének elfogadása. És ennek a hitnek nem elég csak egyszer megszületnie. Természetesen tudnunk kell, hogy miért hiszünk. Gyermekkoromtól kezdve ismerem és szeretem azt az imát, amit vasárnaponként a litániák előtt mondtunk, hogy „Istenem, hiszek Tebenned, mert örökké igazmondó vagy! Istenem, remélek Tebenned, mert végtelenül hű és irgalmas vagy! Istenem, mindennél jobban szeretlek Téged, mert végtelenül jó és szeretetre méltó vagy!” Kötelességünk az igazság keresése, és hinnünk kell abban, hogy Jézus mutatja meg nekünk az üdvösség útját. A héten elsőpéntek lesz, és a betegek szentségének fölvételére készülünk, de ennek a feltétele a bűneink megbánása és megbocsátása. Jézus szerint a Vigasztaló (= a Szentlélek) első ténykedése az, hogy meggyőzi a világot a bűnről, amiért nem hittek bennem. (Jn 16,8-9).
Tudjuk, hogy Jézus csodálatos gyógyításainak alapja a hit, és a testi gyógyulásokat megelőzi a lélek gyógyítása, a bűnök megbocsátása. A mai evangéliumban Márk azt írja, hogy a názáretiek hitetlensége miatt nem tehetett ott csodát. Maga (Jézus is) csodálkozott hitetlenségükön. Higgyünk és reméljünk Istenben, az ő szeretetében! Jézus tanítását hittel követve, bűneink bocsánatát kérve és elfogadva, igyekezzünk eljutni az üdvösségre!