December 30. – 1Jn 2,12-17; Lk 2,36-40
Ápoljuk-e a hitünket és az Istennel való kapcsolatunkat?
Anna prófétaasszony azért kapta azt a jutalmat, hogy jelen lehetett a templomban Jézus bemutatásakor, és megláthatta Jézust, a Megváltót, mert „Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal” és Jeruzsálem megváltására várt.
Vannak, akik azt állítják, hogy azért nem járnak templomba, mert a templomon kívül is megtalálhatják Istent. De valójában nem találják meg, talán nem is keresik. 
A templom mindenesetre biztosabb helynek tűnik az Istennel való találkozás számára. Persze, nem találkozik szükségképpen az Istennel az, aki egyszerűen csak eljön a templomba, és meghallgatja a szentmisét, akár még magához is veszi Krisztus feltámadott testét, de csak külsőleg vallásos, a szíve valójában ebben a világban él. Az ilyen ember lelkében kialszik a vágy a megváltás után. Az Istennel való személyes találkozáshoz ugyanis a testi jelenléten kívül többre van szükség.
Anna prófétaasszony, aki hét évi házasság után még 60 évig élt özvegyen, és így érte meg a 84. évet, a szívből jövő imádságának, a böjtölésének és Isten szolgálatának jutalmául kapta meg a hit ajándékát, amely által felismerhette a kisded Jézusban a századok óta várt Megváltót. Utána „beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.”
Miért nem beszélt róla mindenkinek?
Mert csak azok képesek elfogadni az Evangéliumot, akik tudják, hogy ez a világ megváltásra szorul. Aki azt hiszi, hogy az ember képes saját erejéből is boldogulni és megteremteni a földi paradicsomot, az nem fogja fel, hogy miért volt szükség Isten legnagyobb tettére, arra, hogy a Fiában értünk, a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből. Anna prófétaasszony jelkép: az ismeri fel Krisztust, aki elfogadja Isten törvényét és életét ahhoz igazítja. A kisded Jézust látva Istent dicsőítette, mert érdemes volt várni a Messiásra. A kitartó várakozása, imája és Isten szolgálata meghozta a gyümölcsét.
Mi már ismerjük Jézus csodáit, feltámadását és az Egyház tanúságát. A belső világosságot azonban nekünk is a kegyelem adja meg. A hitben ismerjük meg Istent, a teremtő Atyánkat, és ismerjük fel, hogy egyedül neki köszönhetjük a megváltást és az örök életet. Ezen kívül Istentől kapunk erőt a bűn elkerülésére és kötelességeink teljesítésére.
Nekünk pedig minden igyekezetünkkel teljesíteni kell a kötelességeinket, vagyis imáinkban Isten akaratát kell keresni és életünkben azt megvalósítani. Csak így kerülhetjük el a bűnt. Mert hitünk és reményünk azáltal mélyül el, és áldozatos szeretetünk azáltal lesz kitartó, ha megtartjuk Isten parancsait. Ebben is segítsen meg minket az Isten!