Advent 3. vasárnapja – Iz 35,1-10; Jak 5,7-10; Mt 11,2-11
A mai vasárnap neve: „Gaudéte” = örvendjetek!
V.m.l.: Mennyire jellemző ránk a derűs lelkület? Minek örülünk igazán?
! Öröm nélkül az élet szinte elviselhetetlen. De végül is miért/minek tud örülni a hívő ember? Mi okunk van az örömre?” Hogy mit válaszolunk erre, az jellemző ránk, egész egyéniségünkre és életünkre is.
A szentmise kezdőéneke szerint az öröm forrása: „az Úr közel van hozzánk!” Bármi ér bennünket, mi tudjuk, hogy Jézus eljött, és újra el fog jönni, hogy megmentsen. Aki Jézushoz hű, az legyőzhetetlen és megfélemlíthetetlen. Izaiás próféta a fogságban, az elnyomásban élő népet (!) szólítja fel örömre, sőt ujjongásra. A kishitűeknek és a csüggedt szívűeknek mondja: „Bátorság, ne féljetek! Maga Isten jön el, hogy szabadulást hozzon nektek.”
! Ez az oka és alapja a mi örömünknek is. Az örök élet, amely az Atyánál volt, eljött a mi üdvösségünkért, hogy örömünk teljes legyen” (vö. 1Jn 1, 2.4.). Ő az, aki „minden embert megvilágosít” (Jn 1,9), és „ azoknak, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek” (Jn 1, 12).
Az eljövendő Messiásról szóló ígéret minden emberi elképzelést felülmúló mértékben teljesült. Csak ez az öröm tud felemelni minket a földi örömök szűkösségéből és végességéből, a szenvedések kilátástalanságából. Mert Isten Igéje a megtestesülésével a testvérünkké lett, és Jézus nem a fák kivágásával kezdte működését, hanem azzal, hogy még a terméketlen fáért is közbenjár az Atyánál, és így azoknak is Megváltója, akik úgy érzik, hogy még nem tudták gyümölcsözővé, boldoggá, teljessé tenni életüket.
A mi időnk Isten mérhetetlen türelmének az ideje lett, amely sokszor az Ő híveit teszi próbára, és nem az ellenségeit. A hitetlenek visszaélnek Isten türelmével, bennünk pedig az a kérdés merül fel, hogy miért engedi meg Isten a bűnt, és miért nem tesz már végre rendet?
Örülnünk kell annak, hogy az Úr megadta nekünk a várakozás örömét. Ő azért jött, hogy megmentsen a bűntől, eljövetelével magával hozta a bűnök bocsánatát, megújítja életünket, hogy értelmes, céltudatos és értékes legyen. Most még nem teljes az örömünk, mert nem kerülhetjük el az élet keresztjét, gondját-baját. Vannak olyan gondjaink, amelyek nem oldódhatnak meg jelen életünkben. Némely betegség bilincsei nem vehetők le még a legjobb klinikákon sem, és lehetnek olyan helyzeteink, amelyekből nem lehet kievickélni. Ez sem szomoríthat el bennünket, mert a karácsony előre vetíti azt a végső szabadulást is, amikor Jézus még egyszer, utoljára eljön, és akkor megszűnik a fájdalom, szemünkről letörli a könnyeket. Éltessen minket az a töretlen reményünk, hogy Megváltónk segítségével minden az üdvösségünkre szolgál.
! Minden mulandó: a sok baj, tragédia, a hűtlenségek, a csalódások, az egyedüllét, az öregség, sőt a bűneink is, ha megbánhatjuk azokat. Fontos tudnunk, hogy a bűnöktől való szabadulásunkon kívül a legnagyobb öröm számunkra az, hogy együtt lehetünk Istennel és egymással itt a földi életünkben és majd a mennyben is.