Advent 2. hete, kedd – Iz 40,1-11; Mt 18,12-14
Hisszük-e, hogy Isten bűnös állapotunkban is szeret minket, és engedjük-e, hogy megbocsássa bűneinket?
Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának tegnapi szép ünnepe után felejthetetlenek Izajás prófétának a mai olvasmányban a hegyek lehordásáról és a völgyek feltöltéséről, valamint Jézusnak a jó pásztorról elmondott szavai. A mai olvasmány remélhetőleg emlékeztet minket Keresztelő Jánosnak a vasárnapi evangéliumban hallott felszólítására is, hogy „Térjetek meg!” És „Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét!” A vasárnap megkezdett, mindenre kiterjedő lelki átvilágításunk nyomán az adventi ködös homályból remélhetőleg kezd kibontakozni, hogy önzésünknek és gőgünknek milyen hegyeit kell lehordanunk, valamint szégyenünknek és megátalkodottságunknak milyen völgyeit kell feltöltenünk. A mai evangéliumot meghallgatva gondolkodjunk el bűneink következményeiről! Amikor valamilyen bűnt követünk el egymás ellen, ennek az a következménye (az a mi igazi bűnhődésünk), hogy kapcsolattartásunk modern lehetőségei (a telefon, az internet) nemhogy közelebb hoznának minket egymáshoz, hanem eltávolítanak, mert elromlik, vagy esetleg meg is szűnik Istennel és egymással való szeretetkapcsolatunk. Talán még az is előfordul, hogy engesztelhetetlen nehezteléssel gondolunk azokra, akik minket megbántottak. Pedig aki testvérét gyűlöli, az gyilkos (1Jn 3,14), mert szívében megölte őt.
Isten azonban nem így viselkedik velünk szemben. Jézus mai példabeszédének és az ő jövetelének alapvető üzenete, hogy Isten bűnös állapotunkban is szeret minket. Jézus számára minden elveszett ember fontos. Ő nem mond le arról az emberről sem, aki bűnben van, hanem utána indul a bűnösnek. Az elkóborolt bárányt nem hagyja sorsára. Sőt, Jézus talán akkor van hozzánk a legközelebb, amikor legreménytelenebbnek érezzük helyzetünket. Aztán, mint a jó pásztor, ha megtalálta elkóborolt bárányát, kész őt fölkarolni és visszahozni a többi bárány közé. Ráadásul Jézus úgy hozza vissza elcsatangolt báránykáját, hogy közben meg is gyógyítja, újjáteremti. És úgy tudja alakítani a nyáj életét is, hogy tagjai a fertőzés kockázata nélkül maguk közé tudják fogadni azt, akit a gazdájuk hazahozott.
Az Úr érkezésére való előkészület elsősorban abból áll, hogy megbánjuk és készek vagyunk jóvátenni bűneinket. Így megtapasztaljuk Isten irántunk való irgalmas szeretetét, hogy aztán tovább tudjuk adni másoknak is.
Öntsön belénk reménységet, hogy Isten számára fontosak vagyunk, hogy Ő bűnösen is szeret és keres minket! Ha megtapasztaljuk Isten irgalmas szeretetét, akkor ez hegyeket mozgató hit lesz bennünk. Boldogan lehordjuk gőgünk hegyeit, fel tudunk jönni a szégyenkezés völgyéből, és Jézussal együtt tudunk örülni elveszett önmagunk megtalálásának.