Advent 1. hete, csütörtök – Iz 26,1-6; Mt 7,21.24-27
Biztos és tartós alapokra, vagyis Krisztusra és az ő tanítására építjük-e egyéni és közösségi életünket?
Nemzetünk ezeréves történelme bizonyítja, hogy fennmaradásunkat és fejlődésünket őseinknek a keresztény hithez való ragaszkodása biztosította. Szintén nemzeti történelmünk bizonyítja, hogy mi lett az eredménye annak, amikor Jézustól (= az ő tanításától) elpártoltunk.
Területi és létszámbeli megfogyatkozásunk, a felbomló házastársi kapcsolatok és a csonka családban élő gyerekek számának növekedése is jelzi, hogy hová vezet az, ha keresztény életünk bontott tégláiból akarunk házat és hazát építeni. Egymásnak, nemzetünknek, de Európának és az emberiségnek is a szolgálatára csak akkor lehetünk, ha ragaszkodunk Krisztushoz. Egyedül Ő képes megszabadítani az önzéstől, és egyedül ez ad békét és boldogságot. Itt az ideje, hogy rátaláljunk újra arra a sziklaalapra, amelyre érdemes építeni.
Ha életünk igazi megoldását keressük, akkor az Istennel való személyes kapcsolat, vagyis az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel való kapcsolat ápolására kell törekednünk. Ezt segítsék a rorate szentmisék! Csak így lesz a karácsony megújult istengyermekségünk és Isten családjába való tartozásunk igazi ünnepe.