November 21. – Mt 12,46-50 A Boldogságos Szűz Mária bemutatása a templomban
Akarjuk-e Isten életét élni? Keressük-e és teljesítjük-e Isten akaratát?
Jakab apostol apokrif ősevangéliuma szerint (amely nem tartozik az Egyház tanítóhivatala által sugalmazottnak elfogadott könyvek közé) Máriát hároméves korában a szülei a jeruzsálemi templomban felajánlották az Istennek. Ma azt ünnepeljük, hogy ezt a felajánlást nemcsak a szülei, hanem Mária is megtette, önmagát Istennek ajánlotta. Ennek a fölajánlásnak az emlékére Jeruzsálem közelében építettek egy templomot, amelynek a felszentelése 543-ban a mai napon volt.
Az eredeti bűn nélküli Mária már egészen kicsiny korában felismerte és megértette, hogy annyira szereti őt Isten, hogy önmagát akarja adni neki, és erre a szeretetre válaszolt, amikor ő is felajánlotta magát Istennek.
Mi sokszor csak felnőtt korunkban döbbenünk rá arra, amit János apostol az első levelében fogalmazott meg, hogy „Azért szeretjük az Istent, mert ő előbb szeretett minket.” (1Jn 4,18). Szent Ágoston is tanította, hogy Isten magának teremtett minket. és nekünk csak fel kell ismernünk Isten szeretetének ezt az örök tervét, és követnünk kell Atya vonzását. Szintén János apostol fogalmazta meg ugyancsak az első levelében, hogy „Megismertük a szeretet, amelyet Isten oltott belénk, és hittünk benne. (1Jn 4,16). Az Atya vonzásáról pedig Jézus beszélt: „Senki nem jöhet hozzám, ha az Atya, aki küldött nem vonzza.” (Jn 6,44).
Aki személyes kapcsolatba, sőt közösségbe akar kerülni Jézussal, annak az Atya akaratát kell keresnie és teljesítenie. Jézus mondja: „Ki az én anyám, és kik a rokonaim?” „Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám.” Nem azt mondta, hogy olyan, mintha testvérem, nővérem és anyám lenne, hanem annak mondja, és valóban az is!
Assisi Szent Ferenc a hívőkhöz írt levelében írta (mindkét változatban egyformán!), hogy „a mi Urunk Jézus Krisztusnak a jegyesei (!) akkor leszünk, mikor a Szentlélek által a mi Urunk Jézus Krisztussal egyesül a hívő lélek. Testvérei akkor, amikor az Atyának az akaratát teljesítjük. És anyja (!) akkor, amikor az isteni szeretet és tiszta és őszinte lelkiismeret által a szívünkben és testünkben hordozzuk Őt, és szent cselekvéssel a világra szüljük Őt.” Aztán még újra és újra ismételgeti, hogy „milyen szent, vigasztaló és gyönyörűséges a tudat, hogy jegyesünk van”, stb.
! Ha (1) a Jézussal való személyes kapcsolatunk elsőbbséget élvez minden emberi kapcsolatunk között, és ha (2) mindenek elé és fölé helyezzük a mennyei Atya akaratának keresését és teljesítését, akkor mi is olyan kapcsolatba kerülünk Jézussal, mint Jézus az ő édesanyjával, Máriával, és mindazokkal, akiknek eledele a mennyei Atya akaratának teljesítése volt a múltban, és lesz az eljövendőben, a világ végezetéig. Ezt a lehetőséget ajánlja föl nekünk Jézus. Éljünk vele!