Évközi 32. vasárnap C – Lk 20,27-38
Hogyan hisszük a test föltámadását és az örök életet?
Az igazán hívő ember nemcsak Isten létében hisz, hanem a halála utáni örök életben is.
Pál apostol hosszan ír arról, hogy ha nincs föltámadás, akkor nincs értelme a hitünknek, illetve semmit sem ér a hitünk. „Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, akkor minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk.” (1Kor 15,13-19) Egy későbbi levelében pedig azt írta, hogy „aki Jézus Krisztust föltámasztotta a halottak közül, (az) halandó testeteket is életre kelti bennetek lakó Lelke által”. (Róm 8,11).
Jézus azt mondta, hogy mindenkit föl fog támasztani az utolsó napon. „Akik jót tettek, azért, hogy föltámadjanak az életre, akik gonoszat tettek, azért, hogy feltámadjanak a kárhozatra.” (Jn 5,29)
Tudnunk kell, hogy a Hitvallásban azt a mondatot, hogy hisszük a test föltámadását és az örök életet, a Biblia szavával fogalmazták meg. A test szó a Bibliában az ember személyét, az egész embert jelenti, halandó állapotában, vagyis nem csupán a testünk atomjait. A test föltámadása azt jelenti, hogy az ember végső állapota nem csupán a testtől elkülönült lélek lesz, hanem egész személyiségünk új életet kap.
Jézus nem sok konkrét dolgot mondott arról, hogy mi vár ránk a halálunk után. De az biztos, hogy a feltámadott élet nem a test korábbi életének a visszaállítása, nem a földi életnek a folytatása lesz.
A mai evangéliumban Jézus azt mondta, hogy „Akik méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, (azok) nem nősülnek és nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak.” Ez azt jelenti, hogy a test feltámadásával nem támad fel a nemiség, a házasság intézménye elveszíti az értelmét. Ezért nem lesz szükség a születésre sem.
Mit tudunk válaszolni a szadduceusok képtelen kérdésére? Hogyan maradnak meg, illetve hogyan alakulnak át a földi életben kialakított személyes emberi kapcsolataink? Mi lesz például a földi házastársi kötelékkel?
Biztosra vehető, hogy Istenben továbbra is szeretni fogjuk azokat, akiket a földi életünkben szerettünk, de a tér és idő korlátai nélkül, azzal a szeretettel, amellyel Jézus és az Atya szeret minket. Ezek a kapcsolatok nem zárnak el minket a többi üdvözült emberrel való kapcsolatunktól, és nem is zavarják azokat.
! Vigyáznunk kell arra, hogy már itt a földön is olyan szeretetkapcsolatokat létesítsünk és ápoljunk, amelyek megmaradhatnak a feltámadott örök életünkben is. Akkor majd tökéletesen szerethetjük Istent és egymást, az elvesztés félelme nélkül. Ez lesz az örök és igazi boldogságunk.
Nagyon fontosak a mai evangéliumi részlet utolsó szavai: „Isten nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.” Szent Ágoston megfogalmazása juthat eszünkbe: „Magadnak teremtettél minket, Urunk!”