Évközi 31. vasárnap C év Bölcs 11,22-12,2 – 2Tessz 1,11-2,2; Lk 19,1-10
A vasárnapi szentmiséken személyesen találkozunk-e Jézussal? Milyen hatással vannak ezek ránk?
Arra kell gondolnunk, hogy Zakeust, ezt a rettegett befolyással rendelkező, mindenki által kirekesztett és utálatos, és ezért végtelenül magányos pénzembert a nyugtalan és boldogtalan szíve késztette arra a merészségre, ami az akkori keleti városok közéletében is rendkívül szokatlan és furcsa jelenségnek számított, hogy bérelt vámszedői hivatalának biztonságát otthagyva, mint annak a vezetője, felkapaszkodjék egy útszéli vad fügefára. Jézust is a szíve indította arra, hogy így szóljon hozzá: „Gyere le gyorsan, ma a te házadban kell megszállnom.” Miért „kellett” Jézusnak nála megszállnia? Mert őt az Atya azért küldte, hogy keresse, megmentse és boldoggá tegye azt, aki Isten nélkül boldogtalannak és elveszettnek érzi magát, és aki vágyódik az Isten után. Az Atya őt az Isten Bárányának rendelte, aki elveszi a világ bűneit. Személy szerint a mi bűneinket is!
A mai evangélium utolsó mondata nekünk is szól: „Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett.” Jézus ezt minden embernek mondja, aki elfáradt a jólét és a siker utáni hajszában, és aki igazi boldogságra vágyik, vagy aki végképp reménytelennek látja az életét. Jézus személyesen akar találkozni velünk is, és szólni akar hozzánk is, akik ma eljöttünk ide. Hogyan fogadjuk és értékeljük-e ezt az örömhírt? Miközben itt ülünk vagy állunk talán megszokott, passzív, néha a múltba, olykor a feltételekhez kötött jövőbe révedező keresztényként, és várjuk-e, hogy történjék velünk valami, valamikor? ! Jézus bennünket is keres, hív, vár és a mai evangélium szavaival minket is megszólít. Eljött-e számunkra végre az a „ma”, amikor meghalljuk, hogy Jézus nekünk is mondja, hogy „még ma nálunk akar megszállni”? Nemcsak egy óra hosszára, a mai szentmise idejére akar asztalközösségben lenni velünk, hanem egész földi és örök életünkre.
És mit ajánlunk fel érte? Milyen hatással van életünkre? Zakeust a Jézussal való találkozás, Isten irgalmának megtapasztalása szabadítja meg béklyóitól. Jézus nem kéri tőle azt a jót, amit Zakeus tenni készül. Ezt ő maga dönti el, örömteli, hálás lelkesedéssel, amely egyébként váratlan és elképzelhetetlen lenne ettől az előzőleg zsugori, harácsoló és kegyetlen pénzemberről: „Vagyonom felét (!) a szegényeknek adom és ha valakit valamiben megkárosítottam, négyannyit (!) adok helyette.” Eltölti-e a mi szívünket is az a boldogság, amely beköltözött a volt vámos, a volt bűnös életébe? Mit vesz észre a mi környezetünk? Megigazulva megyünk-e haza, mint az előző vasárnapi példabeszédben imádkozó vámos? Zakeushoz hasonló mértékben törekszünk-e kárpótolni azokat, akiket megrövidítettünk a szeretetlenségünkkel? ! Ha Jézust befogadjuk, akkor örök életre szóló szeretet-kapcsolatokkal ajándékoz meg minket, élő és elhunyt szeretteinkkel is. Csak ez ad nekünk boldogságot!