November 1. Mindenszentek C év – Jel 7,2-4.9-14; 1Jn3,1-3; Mt 5,1-12
Vágyódunk-e az örök boldogság után?
Mindnyájan meghívást kaptunk a boldog örök életre, még ha utunk sok szenvedéssel teli is. Miután Jézus magához hívta azokat, akik elfáradtak és az élet terhét hordozzák, hogy felüdítse őket, felsorolja, kiket tud felüdíteni, kik lehetnek a boldogság várományosai.
Jézus tanítása szerint a boldogság elnyerése szívünk állapotától függ, konkrétabban attól, hogy eltölt-e minket az Isten utáni és a boldog örök élet utáni vágyakozás.
Ha szívünk úgy szegény, hogy vágyakozik az Isten után, akkor Isten az ő személyes jelenlétével betölti szívünket, és akkor miénk a mennyek országa.
Ha tudunk sírni, mert szívünk érzékeny mások szenvedése iránt, akkor meg fognak vigasztalni minket.
Ha éhezzük és szomjazzuk Isten igazságát és szeretetét, ha egyedül csak Istentől várjuk az igazságszolgáltatást, akkor éhségünk és szomjúságunk kielégítést nyer. – És így tovább: a szelídeké, a tiszta szívűeké, a békességszerzőké, az irgalmasoké és az Isten miatt gyalázatot szenvedőké az Ígéret Földje, az Isten országa.
Ha vállaljuk azt az utat, amely látszólag a gyengeség útja, akkor Istentől erőt kapunk arra, hogy cselekvő és áldozatos szeretettel hordozni tudjuk a magunk és embertársaink szenvedéseit. Gyengeségünkben erőt ad annak reménye, amellyel Jézus biztat minket, hogy nagy lesz a ti jutalmatok az égben. Ez a nagy jutalom: maga az Isten.
A Jelenések könyvének szavai bátorítanak és vigasztalnak minket azzal, hogy a szentek nagy szorongattatásokon mentek át, küzdeniük kellett, és a küzdelemnek az lett a jutalma, hogy megláthatták Istent. Szent Bernát apát írta: „A szentek nem szorulnak rá tiszteletünkre, semmit sem ad nekik a mi magasztalásunk. Csupán a mi hasznunk származik abból, ha róluk megemlékezve tiszteljük őket.” De mi hasznunk származik az ő tiszteletükből? Hogyan kell tisztelnünk őket?
Nem úgy kell tisztelnünk, mint akik tőlünk elkülönítve élnek, hanem mint akik hozzánk tartoznak, vagy még pontosabban: úgy, hogy mi hozzájuk tartozunk. Az egy, szent és katolikus Egyházban egységben vagyunk velük. Úgy mondjuk, hogy ők a megdicsőült Egyház, mi vagyunk a küzdő Egyház.
Hozzánk tartoznak a szenvedő Egyház tagjai is, akik meghaltak már, de még tisztulásra van szükségük, hogy megláthassák Istent. Az ő üdvösségükért holnap, a Halottak napján imádkozunk. Ahogyan szívünkben hordozzuk elhunyt szeretteinket, és szívünkön viseljük a tisztítótűzben szenvedő szeretteink ügyét és imádkozunk értük, ugyanígy éreznek irántunk a szentek, köztük a már üdvözült hozzátartozóink is, akik közbenjárnak értünk Istennél.
! Segítsük egymást a közös cél érdekében, hogy mindnyájan együtt lehessünk Istennél örök szeretetben és boldogságban!