Évközi 29. hét, csütörtök – Róm 6,19-23; Lk 12,49-53
Hogyan képzeljük el az életszentséget és az örök életet?
Jézus az ő küldetéséről a mai evangéliumban azt mondta, hogy Ő azért jött a földre, hogy tüzet hozzon. A tűz a Bibliában mindig Isten jelenlétének a jele. Lukács evangélista értelmezése szerint a tűz fellobbanása a Szentlélek kiáradását jelenti. (V.ö. Ap. Csel. 2,3). A Szentlélek hajtotta végre azt a radikális megújulást, amely Jézus küldetésének célja. Jézus Isten jelenlétének, Isten szeretetének a tüzét akarja meggyújtani és felszítani bennünk. Ez a tűz azt is jelzi számunkra, hogy Isten minket is kiválasztott és megtisztít minket, hogy nekünk is megmutathassa önmagát. Ez számunkra már a megkezdett örök élet. Az utolsó vacsorán a főpapi imájában mondta Jézus az Atyának, hogy „Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, … és akit küldtél, Jézus Krisztust.” (Jn 17,3.)
Ennek ismeretében értjük meg, amit Pál apostol írt a a római híveknek, hogy „Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök élet.” (Róm 6,23) Mindkettő Isten ajándéka. Isten ajándéka, hogy a Szentlélek segítségével sikeresen/eredményesen törekedhetünk az örök életre. Enélkül hiába tűznénk ki célul az örök életet, mert a Szentlélek nélkül képtelenek vagyunk azt elérni. NB! Izomból nem lehet üdvözülni. Isten kegyelmi ajándéka, hogy eljuthatunk Hozzá. Az örök élet az, hogy együtt élhetünk Istennel/Istenben. Mivel Isten akarata az, hogy üdvözüljünk, vagyis hogy együtt legyünk Vele, akkor ennek nincs akadálya, legfeljebb mi magunk. Viszont, ha mi is akarjuk, akkor tennünk is kell érte.
Ha az örök élet a célom, akkor nem a célra kell koncentrálni, hanem arra kell törekednem, hogy a jelen pillanatban milyen módon/milyen formában ad Isten lehetőséget arra, hogy találkozzak és együtt legyek Vele. Úgy tűnhet, hogy igazából nem az örök élet a kifejezett célom, hanem keresem azokat a lehetőségeket, amelyeket Isten ad a találkozásra, az együttlétre, együttműködésre. Ha ezek megtalálása válik a legfőbb célommá, akkor elnyerem az örök életet, és ennek látható gyümölcse (bizonyítéka) a megszentelődés. Ha arra törekszem, hogy együtt legyek Jézussal, akkor a célom megvalósul.
Hogyan következik ebből a világ gyűlölete? Szintén az utolsó vacsorán mondja Jézus, hogy „mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ.” (Jn 15,19).
Már az első keresztények is megtapasztalták, és később az Egyház története folyamán mindvégig megfigyelhető, hogy Jézus tanítása szembeállítja egymással a jót és a rosszat, az igazságot és a hazugságot, az igazságosságot és az igazságtalanságot, a békét és az erőszakot, a Jézusban hívőket és a hitetleneket. Jézus kijelentései akkor válnak drámaivá, amikor a Jézus által képviselt értékeket, illetve ezek hiányát az egyik oldalon is és a másikon is emberek képviselik, a hívők és a nem hívők.
Jézus nagy árat fizetett a mi üdvösségünkért. Az általa hozott béke komoly feladat számunkra, nem pedig semmittevés.
A békességeseké a Mennyek Országa!