Évközi 28. hét, szerda – Róm 2,1-11; Lk 11,42-46
Hogyan ápoljuk lelkünk tisztaságát?
Jézus nem azért jajdult fel, hogy a farizeusok túlteljesítették a törvényt, amikor gondosan megadták a tizedet még a fűszernövényekből is, ami egyébként nem volt előírva. Amiatt marasztalta el őket, mert ugyanakkor a legfontosabb kötelességeket elmulasztották: „Elhanyagoljátok az igazságosságot és az Isten szeretetét.” Az igazság és a szeretet egyensúlyára nagyon kell vigyázni. „Az igazság szeretet nélkül kegyetlenség, a szeretet igazság nélkül rombol.” (Aquinói Szent Tamás) Meg kell tanulnunk úgy szeretni, hogy az igazságosság is érvényesüljön. Ehhez Isten segítségére, a Szentlélekkel való együttműködésre van szükség. Minden szívtelen áldozat hiábavaló, mert az Istennek igazán tetsző áldozat a töredelmes, az alázatos, az Istenben bízó és az Isten iránt engedelmes szív. Merő képmutatás lesz életünk és minden adakozásunk is, ha nincs benne az Isten iránt érzett tisztelet és szeretet.
Mivel velünk szemben az Isten szeretete és igazságossága abban mutatkozik meg, hogy irgalmas hozzánk, ebből következően az igazságosság azt várja el tőlünk, hogy mi is irgalmasok legyünk egymás iránt. Ha nem ezt tesszük, akkor nem számíthatunk Isten irgalmára, hanem helyette bűneink igazságos büntetésében lesz részünk.
Az Isten iránti és a felebarátaink iránti szeretet a részvétet, az együttérzést és a szolgálatot jelenti. Ezért ügyelnünk kell arra, hogy ne szalasszuk el azokat az alkalmakat, amikor türelmeseknek, segítőkészeknek, megértőeknek és megbocsátóaknak kell lennünk.
A mai evangéliumban Jézus ismételten felvetette a tisztaság kérdését is, amelyről tegnap már részletesen elmélkedhettünk a szertartásos kézmosással és az edények leöblítésével kapcsolatban.
A farizeusok felfogása szerint a sírral való érintkezés, így a síron való átjárás is tisztátalanná teszi az embert. Jézus szerint ők olyanok, mint a jeltelen sírok, mert telve vannak önzéssel, gőggel és kevélységgel, bűnös vágyakkal és ítélkezésekkel, amelyeket nem vesznek észre az emberek, mivel kívülről nem látszanak. Aki azonban velük érintkezik, az tisztátalanná válik, mert !!! a farizeusi (= képmutató) ember védhetetlenül mindent és mindenkit bemocskol és tönkretesz, amivel/akivel kapcsolatba kerül. Vigyáznunk kell arra, hogy miután a Szentlélek megtisztította és megszentelte a szívünket, lelkünket, és így a Szentlélek templomává lettünk, a továbbiakban ügyeljünk érzelmeink és elménk tisztaságára is, ne vigyünk be oda semmiféle szemetet, ne adjunk helyet rossz gondolatoknak, fantáziálgatásoknak, helytelen vágyaknak és negatív indulatoknak. Mindig legyünk tudatában Isten lelkünkben való jelenlétének, és úgy viselkedjünk, hogy ezt mindenki megtapasztalhassa, aki velünk együtt él, vagy aki csak velünk találkozik. Így Isten segítségével és a mi közreműködésünkkel elnyerhetjük az örök életet, Krisztus, a mi Urunk által.