Október 4. – Assisi Szent Ferenc
Hogyan követhetjük Assisi Szent Ferencet?
Assisi Szent Ferenc életének alapvető élménye és meghatározója a Krisztussal való személyes találkozás, Krisztus egyre nagyobb szeretete. Megrendülve tapasztalta, hogy Krisztusban Isten mennyire közel jött hozzánk. Kinyilatkoztatta nekünk, hogy Isten irgalmas Atya, és az ő Fia a mi testvérünkké lett. Ferenc felismerte, hogy egész életében a háromszemélyű fölséges és dicsőséges egy Istent kell imádnia. Ferenc értelmének hódolata az Evangélium elfogadása volt, akaratának hódolata az Isten akaratának a keresése és teljesítése: hogy minden ember üdvözüljön. érzelmeinek a hódolata pedig, hogy igyekezett egyre jobban szeretni Istent. Élete vége felé mondta, hogy „Testvéreim! Szeressük egyre jobban az Istent, mert eddig még vajmi kevéssé szerettük Őt!”
Ha követni akarjuk Assisi Szent Ferencet, akkor magunkévá kell tennünk kedves imáját: „Fölséges és dicsőséges Isten! Ragyogd be szívem sötétségét! Adj nekem igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet, Uram, hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat.”
Isten „fölsége és dicsősége” abban mutatkozik meg, hogy ahhoz képest, amilyen kicsinyek, gyarlók és gyöngék vagyunk, milyen nagy dolgokat művel általunk. Csodálattal teli hálával gondolhatunk vissza saját életünkre és Rendünk történelmére is. Nyilvánvaló, hogy egyáltalán nem a mi érdemünk még az sem, hogy fennmaradtunk, és megmaradtunk a hitben.
Kérjük Istentől! Ragyogja be szívünk sötétségét:
– hogy meglássuk, mi jön a Lélektől, és mi van ellene. Pál apostol írta (1Tessz 5,21-22) „Vizsgáljatok felül mindent! A jót tartsátok meg! Mindenféle rossztól óvakodjatok!”
– hogy a megtérés utáni vágy ne lankadjon bennünk sem egyénileg, sem a közösségünkben,
– hogy egyértelmű legyen számunkra, mi a legfontosabb a hitünkben és életünkben: hogy legyen bátorságunk változtatni azon, amin kell és lehet, hogy el tudjuk fogadni azt, amin nem lehet változtatni, és hogy a kettőt meg tudjuk különböztetni egymástól!
Kérjünk „igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet”: hogy ne engedjünk a beletörődés kísértésének, ne nyomjuk el lelkiismeretünk hangját, ne essünk újra régi hibáinkba és bűneinkbe, hogy az evangélium szerinti élet örömét ne cseréljük fel egy kényelmes életmódra, hogy meghalljuk Krisztus szavát, és bátorságot merítsünk abból, hogy Krisztus velünk és bennünk van.
És főleg azt kérjük, hogy tökéletes szeretettel = Krisztus szeretetével szeressük egymást. Nem csak beszélnünk kell a testvéri közösségről, hanem élnünk is kell azt, Krisztusban elfogadva a másikat tőlünk való különbözőségeivel mint testvért és mint az Úr ajándékát. Sőt, ahogy Szent Ferenc írta: „ahogy egy édesanya szereti kedves gyermekét, úgy kell nekünk is szeretnünk lelki testvéreinket”
Úgy kövessük Assisi Szent Ferencet, mint ő Krisztust!