Évközi 25. hét, szerda – Lk 9,1-6
Megteszünk-e minden tőlünk telhetőt azért, hogy
Isten országa bennünk és közöttünk legyen?
Az apostolok képzésének ebben a korai, legelső szakaszában Jézus először magához hívta a tizenkettőt, hogy legyenek egységben vele. Csak ezután küldi őket, hogy folytassák az ő küldetését: hogy általuk is teljesüljön Isten akarata, „hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére” (1Tim 2,4).
Küldetésük teljesítésének külső körülményeire vonatkozóan Jézus szigorú, aprólékos utasításokat ad. Nem szabad, hogy az anyagi javak iránti gond kösse le figyelmüket, hanem teljes odaadással az Isten országát kell hirdetniük, ezért eszköztelenül kell útnak indulniuk. Semmi mást nem vihetnek magukkal, mint az Úr üzenetét. Küldetésüket csakis küldőjük nevében teljesíthetik. Bízniuk kell Mesterükben, hogy az általuk hirdetett üzenet önmagában is oly erővel rendelkezik, hogy az emberi szívekben meghozza gyümölcsét. Nem bízhatnak sem a maguk képességeiben, sem más emberek segítségében, hanem egyedül csak Jézusban, aki átadja nekik hatalmát, hogy munkájukat 
hatékonyan és eredményesen tudják végezni.
A mai evangéliumi részletben Jézus még attól is eltiltja az apostolokat, amiről egy vándor sem mond le. Még mielőtt a későbbi, akár a mai helyzetre alkalmaznánk Jézusnak ezeket a legelső és legkorábbi konkrét követelményeit, fontos tudnunk, hogy ezeket nem szabad minden időkre szóló, egyetemes utasításként értelmezni, és számon kérni a mai igehirdetőktől. Később, szenvedése előtt, ugyancsak Lukács evangéliumában (!) (22,35-38) Jézus hatályon kívül helyezi az előbbi utasításoknak egy részét. Engedélyezi például az erszény, a tarisznya, a saru, sőt a kard (!) használatát is. Ebből következik, hogy Jézus szavai a teljes szegénységre és igénytelenségre vonatkozólag később, az Egyház idejében már nem érvényesek úgy, ahogyan első alkalommal az Úr azt a tizenkettőtől megkívánta. Azonban továbbra is fennáll az igény, hogy az apostolok legfőbb gondja a küldetésük teljesítése legyen.
Ma is érvényes, hogy Jézus szerint az apostoli munkához szükséges anyagi feltételeknek és az igehirdetők megélhetésének a biztosítása azoknak a kötelessége, akik készségesen befogadják az általuk közvetített jézusi tanítást. A hívőknek kell gondoskodniuk róluk.
A mai lelkipásztorok a munkájukat csak a hívekkel közösségben, a hívek anyagi támogatásával tudják végezni. Jézus kifejezett szándéka ez. A szentmiséken való aktív részvétellel és a világban való jó példával együtt, a hívek anyagi támogatása részükről a tanítás elfogadásának hitelességét bizonyítja.
Legyünk hálásak azért, hogy Isten napjainkban is küld olyan személyeket, akik nekünk közvetítik az ő szavát, az örömhírt, amely Isten felé vezet minket. A magunk részéről pedig mindnyájan tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, beleértve anyagi támogatást is, annak érdekében, hogy Isten országa bennünk és köztünk legyen!