Évközi 23. vasárnap C – Bölcs 9,13-19; Filem 9-17; Lk 14,25-33
Minden(ki)nél jobban szeretjük-e Jézust?
Azt még el tudjuk fogadni, hogy aki Jézus követésének a legradikálisabb formáját választja, annak Jézust minden(ki) fölé kell helyeznie, vagyis le kell mondania a család meghittségéről, meg kell válnia minden tulajdontól és késznek kell lennie életének odaadására is. De azon már megdöbbenünk, hogy Jézus az Őt követő (!) népsokaságnak intézte azt a legnehezebben érthető mondatát is, hogy „Ha valaki követni akar, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is (!), az nem lehet a tanítványom.” (Lk 14,26).
Mit ért Jézus a félelmetesen éles gyűlölni szó alatt? Vajon gyűlölni kell mindenkit, akit szeretünk, akit kötelességünk szeretni: a legerősebb kötelékkel hozzánk tartozó embereket, az oltalmat és biztonságot nyújtó családot, sőt még saját magunkat is?
Jézus nem akarta hatályon kívül helyezni a szülők tiszteletére felszólító 4. parancsot, sem a főparancsot, amely önmagunk szeretetét állítja a felebaráti szeretet mértékéül: „szeresd felebarátodat, mint önmagadat!”. A gyűlölni – szemita beszédmód, amely azt jelenti, hogy háttérbe állítani, kevésbé szeretni. Máté Jézusnak ezt a kijelentését már így adja vissza: „Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám” (Mt 10,37). Tehát Jézust mindenkinél jobban kell szeretni. Csak az szereti helyesen apját, anyját, feleségét és gyermekeit, aki Jézust mindennél és mindenkinél jobban szereti, és éppen Jézus mindenek fölötti szeretete miatt szereti őket, hűséges, áldozatos, önzeteln, igazi szeretettel. Jézus éppen azt akarja, hogy igazi, helyes szeretettel szeressük családunk tagjait.
Tudjuk-e, hogy ha így szeretjük Jézust, akkor hogyan kell szeretnünk azokat, akiket Ő a mi szeretetünkre bíz? Ennek a válasznak a megadására az a jelenet segít, amikor Jézus egymás után háromszor is azt kérdi Pétertől, hogy szereti-e Őt. Péter igenlő válaszára Jézus ezt mondta neki: Legeltesd bárányaimat!… Legeltesd juhaimat!… (Jn 21,15-19) Ez azt jelenti, hogy Jézus szeretete miatt szeresse azokat, akiket Jézus rá bíz, vagyis gondoskodjon róluk, legeltesse őket, akkor is, ha nem viszonozzák a szeretetét, ha nem hálásak érte, ha nem méltók a szeretetre, stb. Vagyis éppen Jézus szeretete miatt kell szeretni nemcsak a szülőket és családtagokat, hanem mindenkit, mégpedig Jézus új parancsa szerint: „Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást.”(Jn 13,34) Ennél nincs nagyobb, tökéletesebb és boldogítóbb szeretet.
Ha tehát követni akarjuk Jézust, akkor Őt minden(ki)nél jobban kell szeretni, és csak így tudjuk igazán szeretni azokat, akiket Ő nekünk ajándékoz.