Évközi 17. hét, csütörtök – Mt 13,47-53
Van-e értékrendünk? Ennek megfelelően élünk-e?
A tegnap hallott példabeszédben Jézus arra tanít minket, hogy a mennyek országa többek között a kereskedő emberhez hasonlít, aki igazgyöngyöt keres. A gyöngykeresés közben többféle gyöngyöt is találunk, de nekünk a legértékesebb gyöngyöt szükséges keresnünk. A tengerbe vetett hálóról szóló példabeszéddel Jézus arra akar megtanítani minket, hogy tudjunk rangsorolni, majd ennek megfelelően csupán az igazi értékért adjunk fel mindent. Mert igaz, hogy „aki keres, talál” (Lk 11,10), de kérdés, hogy amikor rátalálunk a legértékesebb kincsre, fel tudunk-e hagyni előző, kevésbé értékes életünkkel?
A tengerbe vetett halászháló hasonlata, amely mindenféle halat összegyűjt (az evésre alkalmas, illetve alkalmatlan halakat egyaránt), ugyanazokat a kérdéseket veti fel, mint a búzáról, valamint a konkolyról szóló példázat (vö. Mt 13,24-30). Miért engedi Isten, hogy a világban jelen legyen a rossz? Azt gondolhatjuk, hogy a jó halak a keresztény hívőket, a rosszak pedig a nem hívőket jelképezik. A világban tehát együtt élnek azok, akik Krisztus követőjeként Isten országának megvalósításán fáradoznak, valamint azok, akik mit sem törődnek Istennel. Máté evangélista megtapasztalhatta, hogy a krisztusi közösségben egyesek példásan, valóban a hit szerint élnek, miközben a közösség tagjai között a bűnös élet útján botladozók is jelen voltak. Talán az előbbiek között lehettek türelmetlenebbek is, akik a közösség mielőbbi megtisztítását, a bűnösök eltávolítását sürgették. Mindez azonban csupán emberi ítélet, emberi vélekedés, amellyel szemben Jézus példázata Isten türelmét helyezi előtérbe, illetve azt hangsúlyozza, hogy az ítélkezéshez egyedül Istennek van joga.
Isten mindenkit üdvözíteni akar. Ő azért teremtett mindnyájunkat, hogy az ő életében részesedjünk. Isten országának a hálója mindenkit be akar fogni. Itt a földön együtt élnek a jók, valamint a rosszak. A „mindenféle” hal azt jelenti, hogy a jókkal együtt vannak a rosszak is. Mint ahogyan Isten szántóföldjén egymás mellett növekszik a konkoly, valamint a búza. A szétválasztás csupán a végítéleten történik meg. Addig még nincs véglegesen lezárva, hogy ki a jó, illetve ki a rossz. Ez vonatkozik mindnyájunkra.
A földi élet a megtérés időszaka. A tévelygők lehetőséget kapnak a megtérésre. A hívőknek pedig az a szerepük, hogy életük jó példájával, a szeretet gyakorlásával, valamint türelmükkel, illetve kitartó közbenjáró imádságukkal segítsék embertársaikat az értékes életre.
Kérjük Istent, hogy Szentlelke által adjon nekünk is „bölcs és értő szívet”, vagyis „bölcsességet”, mint a fiatal Salamon királynak, hogy meg tudjuk különböztetni a jót meg a rosszat (vö. 1Kir 3,9-12)! Isten segítsen felismerni saját, egyéni küldetésünket az ő egyetemes üdvözítő tervében! Legyünk embertársaink segítségére is az üdvösség útján!
***
Kép forrása: pixabay.com