Évközi 17. hét, hétfő – Mt 13,31-35
Hogyan veszünk részt Isten országának a terjedésében?
A Jézus korabeli zsidók úgy képzelték, hogy a messiási ország eljövetele majd mindenki számára lenyűgöző látványosság lesz. Ezzel szemben Jézus a tudomásukra hozta, hogy az általa meghirdetett ország nem feltűnő jelek kíséretében jön el, hanem úgy jelenik meg az emberek között, mint egy kis mag, vagy mint a kovász, azután pedig fokozatosan bontakozik ki. Mert a cél az emberek megtérése, valamint lelki átalakulása. Ezekhez pedig elmélyülésre, valamint időre van szükség.
Isten országa, vagyis urasága, uralma fokozatosan bontakozik ki bennünk, illetve köztünk, továbbá annak fejlődésében nekünk is szükséges részt vállalnunk. Először magunknak szükséges belsőleg átalakulnunk. Először magunkban szükséges növekednie az Isten országának.
Főleg a hitünkben szükséges megerősödnünk. Ez nem a hitigazságok csodálatos, szerteágazó rendszerének egyre jobb, illetve árnyaltabb ismeretét jelenti, hanem egyszerűen a Jézus Krisztusba, valamint az örök életbe vetett hitünk megerősítését. Nagyon nagy szükség van a mély, szilárd hitre, hogy azt ne tudják kikezdeni a sikertelenségek, a megpróbáltatások, a kényelmességünk, az önzésünk.
Ha napról napra igyekszünk életünk részévé tenni azt, amit Jézus tanításából megismertünk, illetve megértettünk, akkor Isten országa napról napra növekedni fog bennünk. Annak ellenére ez történik, hogy átmenetileg (gyónásról gyónásra) ugyanazokat a bűnöket követjük el, úgy tűnik, mintha nem haladnánk előre.
Isten országa ott van, ahol az emberek Krisztus tanítása szerint élnek. Nem a nagy események a döntőek a mi egyéni életünkben, valamint az Egyház életében sem. A hitünk szerinti magatartásunk, illetve tetteink, valamint a másokhoz való viszonyaink teszik láthatóvá az Isten országát. Jézus új parancsának a teljesítése, Isten uralmának az elfogadása, valamint az áldozatos szeretetnek a mindennapi gyakorlása bizonyítja, hogy Isten országában élünk, vagyis Isten él bennünk.
Ezenkívül szükséges vállalnunk a kovász szerepét is. Elég a kovászról annyit tudnunk, hogy olyan erjesztő anyag, amely a lisztet tésztává alakítja, valamint megkeleszti. Nekünk is egyesítő, közösségformáló, közösséget összetartó erővé szükséges válnunk. Tudjunk közösséget teremteni, valamint mások számára olyanná válni, mint a falat kenyér! Vállaljuk azt a szerepet is, amelyet a mustármagból kifejlődött bokor nyújt az ég madarainak, otthont, védelmet nyújtva a rászorulóknak!
Adjunk hálát azért, hogy minden korban vannak olyan szülők, illetve nagyszülők, akik családtagjaik hitben való növekedését fontosnak tartják! Legyünk hálásak azért is, hogy vannak olyan papok, szerzetesek, akik egész életüket Isten országa fennmaradásának, illetve növekedésének szentelik!
Tartozhassunk közéjük mi is, hogy bennünk, illetve általunk is terjedhessen az Isten országa!
***
Kép forrása: pexels.com