Évközi 17. vasárnap – Lk 11,1-13
Milyenek az imádságaink?
A tanítványok többször tapasztalhatták, hogyan tér vissza hozzájuk Jézus az imádságából. Egy ilyen alkalommal történt, hogy „egyik tanítványa arra kérte, „Uram, taníts meg minket imádkozni”.
Jézus úgy ajánlotta nekik az imáját, hogy: „ezt mondjátok: Atyánk!”. Ezzel nem azt akarta mondani, hogy unos-untalan ezt ismételgessék, hanem mintául adta. Máté evangéliumában azt mondta, hogy: „ti így imádkozzatok… Atyánk!” (Mt 6,9). Imáinkban az a legfontosabb, hogy Isten a mi Atyánk.
Isten fölemelt minket magához, hogy gyermekei legyünk. Úgy imádkozhatunk, mint az édes gyermekek, akik az édes atyjukat kérik. Szívünk legyen telve bizalommal, örömmel! Az a legfontosabb, hogy imáinkat a megszólítástól kezdve az imádság végéig a gyermeki bizalom hassa át.
Jézus a tanítását a mindennapi kenyérrel folytatja. Mond egy példabeszédet is, melynek középpontjában a kenyér, valamint két megbízható barát áll. Valaki felkeresi egy barátját az éjszaka kellős közepén, „és ezt mondja: barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret! Útról érkezett egy vendégem, s nincs mivel megkínálnom.”. Neki nincs kenyere, de biztos benne, hogy egy megbízható barátjának bizonyosan van három kenyere. Ő olyan közeli barát, hogy nem fél őt zavarni éjfélkor sem. Abban is biztos, hogy ad neki kenyeret, hármat is.
Sokszor megtapasztalhatjuk, hogy nincs birtokunkban az, amit a másik kér tőlünk, nincs nálunk az élet kenyere, amely az ő éhségét betölthetné. Ilyenkor forduljunk az Atyához, hogy ezt Tőle kérjük! Bízzunk abban, Isten olyan végtelenül szerető jóságos Atyánk, aki minden szükségünkben megsegít minket! Ennek a módját, valamint az idejét pedig bízzuk Rá, hiszen Ő a legjobbat akarja nekünk.
Istennél soha nem alkalmatlankodunk a kérésünkkel. Sőt, az Atyának kedve telik az alázatos, bizalommal teljes imánkban. A hitből, reményből, szeretetből fakadó állhatatos imádságunkra biztosan válaszol az Úr, mindent felülmúló szeretetével, jótéteményeivel. Az állhatatos imádság meghallgatást nyer, hiszen Jézus Krisztus is velünk van.
Jézus a tanítását váratlan fordulattal zárja. Amit Isten biztosan megad gyermekeinek, az nem valami, hanem Valaki, maga a Szentlélek. „Mennyei Atyátok a Szentlelket (is) megadja azoknak akik kérik Tőle.” Ő tanít meg minket a helyes imára. megerősít minket a belső kísértésekkel, valamint a külső ellenségekkel vívott harcainkban. A bűnbocsánat mellett megad mindent, amire szükségünk van. Pál apostol írja: „Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal. S Ő, aki a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten tetszése szerint jár közben a szentekért” (Róm 8,26-27).
***
Kép forrása: Wikimedia Commons
https://commons.wikimedia.org